Az EU 28 országának államfői és kormányai megvitatják majd az Európai Bizottság javaslatát, amely azt célozza, hogy 2030-ig a tagállamok fogják vissza az üvegházhatású gázok kibocsátását, növeljék a megújuló energiák szerepét, illetve emeljék az energiahatékonyságot szerte a kontinensen. Számokban kifejezve a 2030-as javaslat 40 százalékkal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását, és 27 százalékot szánna a megújuló energiáknak a 2030-as energia mixben, miközben 30 százalékkal fogná vissza az energiafogyasztást.
Emellett izgalmas vita folyik arról is, hogy ezek közül mely elemek tehetők jogilag kötelezővé a tagok számára. A 2020-as energiastratégia ugyanis csupán a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozóan fogalmaz meg jogi kötelezettségeket, és jelenleg is vita tárgya az energiahatékonysági cél kötelezővé tétele.
Nagy összecsapás jöhet
A csúcstalálkozó talán legfontosabb kérdése azonban a szén-dioxid-kibocsátási kvóták átruházása lesz – írja az EurActive.fr. Az ötlet az, hogy a gazdagabb tagállamok átruházhatják a kvótájuk 10 százalékát a szegényebbeknek ahelyett, hogy eladnák azokat. Egy ilyen rendszer keretei között az olyan diverzifikált energia mixszel rendelkező országok, mint Franciaország vagy Németország mindössze a kvótájuk 90 százalékát értékesíthetnék, az olyan szén-érzékeny gazdaságok, mint Lengyelország pedig ingyen juthatnának hozzá a fennmaradó részekhez. A kedvezményezett államok ez után arra fordíthatnák az értékesítésből származó bevételt, hogy beruházzanak a saját alacsony széntartalmú energia mixükbe.
Szinte biztos, hogy kemény vitákra kell számítani a találkozón, mivel igencsak eltérő érdekek néznek szembe egymással. A visegrádi országok – köztük Magyarország is – mindössze 25 százalékos csökkentési célt támogatna a szén-dioxid-kibocsátás esetében, míg Svédország ezzel szemben az 50 százalék mellett áll ki. Franciaország és Németország egyébként megegyezett a „legalább 40 százalékos” célban.
Az átruházási tervezet alapján a visegrádi államok az európai kvóták 10 százalékát venné át 2020-ban, mely arány 2030-ra 2,2 százalékig csökkenne.
A figyelmesebb Unió
A találkozó másik fontos eleme az egyes szektorok szerepének megvitatása lesz a szén-dioxid-kibocsátásban. A jelenlegi 2020-as keretrendszerben ugyanis az elsődleges szempont a vizsgált ország GDP-je. Vagyis, ha egy ország magasabb bruttó hazai termékkel rendelkezik, akkor sokkal szigorúbb elbírálás alá esik, mint az alacsonyabbal bíró társai.
A 2030-as tervezet ezt specifikálná tovább az egyes szektorokra. Írország esetében például, ahol az igen fontos mezőgazdasági ágazat felelős az Emisszió Kereskedelmi Rendszeren (ETS) kívüli szén-dioxid-kibocsátásért kisebb lenne a szigor azon államokhoz képest, ahol a kibocsátás csökkentése kisebb költségekkel jár.
További vitát generálhat emellett, hogy az Egyesült Királyság és Hollandia valószínűleg kevésbé fognak lelkesedni a tervezet kötelezővé tétele ellen a járulékos költségek miatt. Rajtuk kívül a dél-európai államok is beszállhatnak a vitába, mivel számos ország nagyobb elektromos összekapcsolhatóságot szeretne. Erre azért volna szükség, hogy hatékonyabban tudják elosztani azt az extra energiamennyiséget, amelyet az egyre növekvő szereppel bíró megújuló energiaforrásoknak köszönhetnek.
A szükséges keménység
Bár a tárgyaló felek feltehetően nem fognak egykönnyen megegyezésre jutni, vannak olyanok, akik igen határozott véleményt fogalmaztak meg a találkozó előtt. Németország két korábbi környezetvédelmi minisztere, Klaus Töpfer és Jürgen Trittin egyértelműen kiállnak amellett, hogy szigorúan meg kell kötni a tagállamok kezét a célokkal kapcsolatban.
A szakértők meglátása szerint amennyiben az Unió nem teszi kötelezővé a célok betartását, az komoly veszélyt jelenthet az európai gazdaságokra nézve. A megújuló energiával foglalkozó szektorok ugyanis több mint 600 ezer embert foglalkoztatnak az EU-ban és a European Climate Fundation (ECF) szerint a legfontosabb ágazatok, mint a szélenergia vagy a bioüzemanyag egyenként hamarosan 100 milliárd eurós piacot tudhat majd magáénak. Ha ezek a vállalatok azonban úgy érzik, hogy nincs biztonságban a kiegyensúlyozott működésük a jövőben, akkor gyorsan távozhatnak az EU-n kívülre.
