A csaknem 500 milliárd dollárral rendelkező alap azért összpontosítana az infrastrukturális beruházásokra, mert azokhoz nagy beruházási tőkére van szükség, megtérülés pedig lassabb – állapította meg Kao Hszi-csing a Hszinhua hírügynökségnek adott interjújában. Kao Európát ideálisnak ítélte meg ebből a szempontból, azért is, mert az európai kormányok olyan adó és befektetési szabályokat hoztak, amelyek kedvező feltételeket biztosítanak a külföldi befektetéseknek. Megjegyezte, hogy az alap manapság nagyobb akadályok előtt áll külföldön, mint a pénzügyi válság idején. „Egyes nyugati országok örömmel fogadták a CIC befektetéseit, amikor a válság alatt gond volt számukra a finanszírozás. Most viszont már néhányan közülük attól félnek, hogy befektetéseink fenyegetést jelentenek a számukra” – jegyezte meg Kao, utalva arra, hogy az akadályt többnyire a politikai ideológiák különbözősége jelenti.
A CIC vezetője utalt rá, hogy az Egyesült Államokban az infrastrukturális ágazatban sürgetőbbnek mutatkozik a befektetések igénye. Úgy vélte, az amerikaiak megtanulhatnák Európától, hogyan vonják be a magántőkét közberuházások finanszírozásába. Az állami vagyonalap tavaly közel 8,7 százalékos tulajdonrészt szerzett a Thames Water brit vízszolgáltató vállalatban 1,8 milliárd dollárért, és 10 százalékot vásárolt a londoni Heathrow repülőtér üzemeltetőjének részvényeiből 720 millió dollárért.
Kao cáfolta azokat a korábban felreppent híreszteléseket, hogy a CIC beszállna a német Daimler AG vállalatba. „Valójában nincs ilyen terv” – állapította meg. Kao arra is kitért, a CIC számára prioritás, hogy befektetéseinek célországai politikailag stabilak legyenek, mégha a megtérülés lassabb is. Ugyanakkor nagy lehetőségnek tartotta a feltörekvő ázsiai és afrikai gazdaságokat is, mivel az átmeneti bizonytalanságok ellenére gazdaságaik hosszú távú kilátásait többnyire pozitívnak ítélte.
A 2007 őszén a kínai devizatartalékokból 200 milliárd dollárral alapított CIC jelenleg több mint száz országban van jelen. 2011-ben 4,3 százalékos veszteséget szenvedett el külföldi portfólióján, amely mintegy 40 százalékát teszi ki teljes vagyonának. Az okok között a gazdasági válságból való kilábalás lassúságát és az európai hitelválságot említik az érintettek.
