Közben azonban ezernyi szállal kötődik a vezetékeken érkező kőolaj és földgáz miatt Oroszországhoz. Ebben a róka fogta csuka helyzetben az Unió országai próbálnak „összezárni” az oroszok elleni gazdasági háború stratégiai és taktikai kérdéseiben. Ezek egyik napi aktualitása az Ukrajnát elkerülő Déli Áramlat nevű földgázvezeték építése, amely beruházás megkérdőjelezésével, lassításával igyekezne nyomást gyakorolni Oroszországra az Európai Unió.
A magyar politika szerint nemzeti érdek a Déli Áramlat megépülése
A közösség ebben a helyzetben nem nézi igazán jó szemmel a magyar törekvéseket, amelyek – szembe menve az európai politikával – a Déli Áramlat építésének ügyét egyengetik. Mint a Tőzsdefórum is beszámolt róla a közelmúltban Belgrádban, a Magyar-Szerb Üzleti Fórum megnyitóján a magyar külügyminiszter úgy nyilatkozott: Magyarország és Szerbia érdeke is az, hogy megépüljön a Déli Áramlat gázvezeték, mert ezzel a két ország hozzájárulhat Közép-Európa energiabiztonságának jelentős növeléséhez.
Időközben az oroszok bejelentették, hogy némi csúszással ugyan, de megkezdődik a Déli Áramlat gázvezeték Fekete-tenger alatti szakaszának építése. Az orosz óriásvállalat, Gazprom közlése szerint 2015 végén megindulnak az új vezetéken a szállítások, az elképzelések szerint 2018-ban már évi 63 milliárd köbméter földgáz érkezhetne a vezetéken. A beruházás költségei elérhetik a huszonhárommilliárd eurót. Ismeretes, hogy az Európai Bizottság kifogásolja a gázvezeték megépítését, mert szerinte az európai uniós joggal szembemennek az érintett tagállamok és Oroszország közti megállapodások.
A végleges útvonal kiválasztása az év végére várható
Valójában itt jön a képbe Magyarország. Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. ugyanis október végén azt közölte, a Déli Áramlat gázvezeték végleges útvonalának kiválasztása az év végére várható, a tervek szerint a magyarországi szakaszt 2017-re átadnák. Nagy valószínűséggel az sem véletlen, hogy a közelmúltban bekövetkezett amerikai kiutasításokat, és az azokat követő külpolitikai feszültségeket a politikai, gazdasági elemzések gyakran hozzák összhangba a Déli Áramlat vezetékprojekthez fűződő magyar politikai megnyilvánulásokkal.
Az orosz gáz és kőolaj a világpolitika allergikus kérdésévé vált. Ez nem meglepő. Oroszország a világ jelentős kőolaj és gáz kitermelője. Az olaj több mint hetven százalékát exportálja, a kivitelének több mint nyolcvan százalékát az Európai Unióban vásárolják meg. A megtermelt orosz földgáz csaknem harminc százaléka jut exportra, a kivitel majdnem nyolcvan százaléka szintén Európába kerül. És, ami a leglényegesebb, az olaj- és a földgázüzlet az orosz exportbevételek több mint hetven százalékát, a központi költségvetés bevételeinek több mint a felét termelik meg. Ez pedig nagy gazdasági erőt ad Oroszországnak és függőséget jelent partnereinek, a többi között az európai országoknak. Ez a gazdasági fegyver azonban kétélű, hiszen mint az utóbbi hónapokban tapasztaltuk, az olaj világpiaci ára hatalmasat zuhant, ami alaposan lecsökkentette az orosz bevételeket, s ezekkel együtt padlóra küldte a rubelt, s bizony erőteljesen apasztotta az orosz tartalékokat is.
A Oroszország ellen folytatott gazdasági háború eszköze a késleltetés
Érthető az is, hogy ebben a helyzetben az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok a gazdasági szankcionálás, azaz a gazdasági háború fontos eszközének tekinti az orosz energiaértékesítésből származó bevételek csökkentését, illetve azok szállításának nehezítését. Úgy gondolják a gazdasági „kiéheztetés” formájával sikerülhet térdre kényszeríteniük az acsargó orosz medvét.
Márpedig a vezetékes szállítás mind a mai napig a kőolaj és a földgáz transzportálásának viszonylag olcsó módja. Jóllehet drágább, mint a tengeri hajó szállítás, de olcsóbb a vasúti vagy a közúti transzportnál. A Déli Áramlat építésének ügye a többi között azért került előtérbe, mivel a közép-ázsiai földgáz Európába juttatására 2002 óta kezdeményezett Nabucco-terv tavaly kimúlt, s jelenleg úgy tűnik, hogy a Nabucco-vezeték egyáltalán nem épül meg. A Nabuccóval versenyzett egy másik elképzelés, a TAP (Transz-adriai Vezeték), amely szintén közép-ázsiai földgázt hozna Európába egyszerűbb útvonalon. Ez azonban a hírek szerint változatlanul csupán a tervezőasztalon létezik.
Így hát marad a Déli Áramlat, amely viszont épül. Már az előkészítés sem volt egyszerű dolog. 2007-ben jelentették be a tervet, az olasz energiacég, az Eni vezérigazgatója és az orosz energiacég, a Gazprom akkori alelnöke, Alekszander Medvegyev egyetértési nyilatkozatot írtak alá a Déli Áramlat megépítéséről. Ezután a két vállalat még egy sor egyezményt írt alá a vezeték létesítéséről.
Megállapodások sora előzte meg a beruházás elindítását
Ezt követte számos megállapodás további érintett országokkal. 2008-ban Bulgária írt alá megállapodást, amelyet az ottani parlament is elfogadott. Már ezt megelőzően tárgyalásokat folytattak az oroszok Szerbiával is, a bolgárokon át Szerbiába tartó vezeték létesítéséről szintén a 2008-as esztendőben született meg papíron is a megállapodás a Dél Áramlat északi vonalának megépítéséről. Moszkva Görögországgal is aláírt egyezményt az ottani szakasz megépítéséről.
Ezt követte Magyarország. 2008 tavaszán Oroszország és Magyarország megállapodást írt alá vegyesvállalat létrehozásáról, amelynek célja egy magyar vezetékszakasz megépítése és működtetése.
A vezetékügy itt tart nagyjából. Mindazonáltal az is látszik, hogy Oroszország megkísérli áttenni a hangsúlyt más területekre. Idén ősszel bejelentették: elkezdődhet a Szibéria Ereje nevű orosz-kínai gázvezeték építése. Vlagyimir Putyin orosz államfő a kínai kormány vezető tisztviselői jelenlétében elindította a beruházást a nyugat-szibériai Jakutföldön. Információk szerint a négyezer kilométer hosszú, Jakutföldről az orosz távol-keleti Habarovszkon keresztül Vlagyivosztokig, illetve az Irkutszki területtől Jakutföldig húzódó 770 milliárd rubelba kerülő vezetéken keresztül évente 61 milliárd köbméter orosz földgázt terveznek továbbítani Ázsiába és a csendes-óceáni térségbe.
