A politikai válság színfalai mögött mindig gazdasági játszmák zajlanak. Abban a partiban, ahol Ukrajna a tét, az Európai Unió egyelőre még az alapletétet sem rakta ki az asztalra. A társulási szerződés ugyan középtávon az EU-tagság ígéretét, s vele az uniós források megnyílásának lehetőségét hordozza, de addig Brüsszel tanácsai és elvárásai csupán kibicelésként hatnak. Oroszország pedig hiába számít veterán szerencsevadásznak ennél az asztalnál, egyszerűen most nincs elég zsetonja, hogy tényleg játékban maradjon. Így jobb híján kibicel.
Gazdasági blöff az eurázsiai unió
Moszkva, mellesleg úgy tesz, mintha valós alternatívát kínálna az eurázsiai vámunióval. És tényleg nagyívű Putyin orosz elnök elképzelése egy Moszkva által vezetett eurázsiai gazdasági unióról. Nem is rossz gondolat, hogy Oroszország vezetésével fogjanak össze az európai és a kínai gazdasági övezetek között fekvő, nyersanyagban gazdag, feltörekvő országok. Kazahsztán és Fehér-Oroszország már biztos pontja a vámuniónak, melybe Örményország is bejelentkezett. Ukrajnáért éppen most küzdenek, s a volt Szovjetunió közép-ázsiai térségében még bőven van tere a terjeszkedésnek. Mégis az ötlet megvalósításának jelenleg fundamentális akadálya van. Megtorpant ugyanis a válságévekben afféle bezzeg gazdaságnak számító Oroszország.
Az orosz gazdaság egy olyan időszakban stagnál, amikor tartósan 100 dollár körül jegyzik az olaj árát. Olajbevételekben tehát nincs hiány, ezért a lefékeződés belső szerkezeti bajokat sejtet. Más szóval, ha a mostani kedvező nyersanyagárak mellett sincs lendület az orosz gazdaságban, akkor ugyan létrejöhet a vámunió, sőt, Moszkva még Ukrajnának is lepengetheti a maradás árát, de nem remélhetnek 3-5 éves távlatban gazdasági növekedést a csatlakozók. Úgy tűnik, az érintett országok elmulasztották a korábbi évek kedvező gazdaságtörténelmi pillanatát, amikor az orosz gazdaság testes növekedési mutatókat produkált.
Miért nem segít az EU?
Ukrajnának, bármily megkapó is a „tét” helyzetéből figyelni a lapjárást, gazdasági értelemben nincs sok választása. Egyértelműen külső segítségre szorul. Jogos a kérdés, hogy ha az oroszok gyengék, miért nem karolja fel Ukrajnát az Európai Unió? Azért, mert az EU szintén gyengélkedik. Márpedig Ukrajna EU-konform átalakítása nem úszható meg emberjogi és politikai intézkedésekkel. Az ukrán áruk ma legális kereskedelemben Nyugaton gyakorlatilag eladhatatlanok és az ipar átállítására Brüsszelnek sincsenek súlyos euró milliárdjai.
Olyan világot élünk, ahol az arany ára annak ellenére eshetett ebben az évben 25 százalékot, hogy folyamatosan nőtt a kereslet a nemesfém iránt, vagyis a kereslet és kínálat törvényei alapján emelkednie kellett volna az aranyárnak. Mégis zuhant! Mert óriási spekulatív pozíciók épültek az áresésre. Hogy miből telik a spekulánsoknak a pozícióépítésre? Nos, két erő hat ma igazán komolyan a világpiacon. Az egyik az amerikai pénznyomda, ami egymást követő hullámokban árasztja a tőkepiacokat, állandó pénzbőséget teremtve. A másik a kínai termelés, ami áruhegyekkel borítja be a világot. Ebben kétpólusú világgazdasági leosztásban nem találják a helyüket olyan régi motorosok, mint Európa és Oroszország.
A ciprusi válságot sem tudták megvenni
Gyengeségüket jól mutatja a ciprusi válság. Az euró övezet bajai, a korábbi uniós mentőcsomagok terhe talán magyarázhatja, hogy Brüsszel miért hagyta sorsára a szigetországi bankok betéteseit. Az orosz befektetők azonban nagyon sokat buktak Cipruson, s Oroszország az elmúlt években afféle bezzeg gazdaság volt. Moszkva mégsem vállalkozott rá, hogy úgymond, megvegye a piacot. Mondjuk, esélye sem lett volna rá, hogy az összeomlásra játszó eladói spekulációval szemben vevőként tartósan állja a sarat. Ilyen szintű piacbefolyásolásra jelenleg csak az amerikai és a kínai jegybankárok képesek.
Az ukrajnai piacot is az viszi majd, aki meg tudja venni az ukrán válságot. Ám úgy tűnik, erre sem az Európai Uniónak, sem Oroszországnak nincs elegendő forrása. Továbbra is nyitott a kérdés: ki veszi meg az ukrán válságot?
