A cikk szerint az eddigi intézkedések és a szándékok azt mutatják, hogy a két legnagyobb olajtermelő nemzet, a szaúdi és az orosz minden reményt el fognak oszlatni, melyek a gyümölcsöző megállapodás lehetőségéről szóltak.
Így a találkozó, melyről azt gondolták előzetesen, hogy majd új barátságok és egy kiterjedtebb kartell megszületésének helyszíne lesz, inkább bohózattá válik jóval a kezdete előtt.
A kicsik is reményvesztetté válhatnak
Ez pedig aláássa a kisebb nemzetek erőfeszítéseit, amelyek bíztak abban, hogy a találkozón a termelési befagyasztásáról fognak dönteni. Ehelyett azt látjuk, hogy Oroszországban harminc éves rekordon van a termelés a Reuters szerint. A 10,91 millió hordós napi felhozatal ugyanis alig marad el az 1987-es rekordtól, amikor napi 11,47 millió hordót termeltek ki.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Helima Croft, a RBC Capital az árupiaci stratégiai vezetője arra hívja fel a figyelmet, hogy a legtöbb kis állam esetén a jelenlegi olajszint ahhoz sem elegendő, hogy a gazdaság ne omoljon össze. Már a 100 dolláros árszint felett is voltak kisebb-nagyobb összetűzések, de a jelenlegi szint hamarosan kritikus helyzetet teremthet.
Még bizakodnak
Venezuela, Nigéria és a kisebb olajtermelő országok továbbra is reménykednek, hogy sikerül megállapodni a dohai csúcson. Az ecuadori miniszter ennél is tovább menne, egyeztet Mexikóval és Kolumbiával, hogy fagyasszák be ők a termelést közösen.
Emellett a kuvaiti követ is azzal számol hogy az év második felében a mostani 45 dolláros szintről 60 dollárig kúszhat fel a fekete arany ára.
Csak akkor, ha a többiek is
Egy öt órás Bloomberg interjúben a szaúdi herceg azt nyilatkozta, hogy országa csak akkor fagyasztja be a termelést, ha minden Irán, Oroszország, Venezuela, és az OECD államok is így cselekszenek, ezzel hangsúlyozva, hogy Iránnak is be kell adnia a derekát. Emellett magabiztosan azt mondta, hogy nekik nem okoz gondot az alacsonyabb árszint és bíznak a kereslet-kínálat alapján működő szabad piacban.
Ráadásul Irán továbbra is hajthatatlannak tűnik, változatlanul növelni szeretné a kitermelést. A szemben álló felek csatározásának így akár az OPEC felbomlása is a végkimenetele lehet.
A dohai csúcs jelentőségét csökkenti továbbá, hogy az öböl menti királyság csökkenteni akarja függőségét a kőolajtól, így előre azt az üzenetet sugallja, hogy van egy B terve arra az esetre, ha továbbra is alacsony marad az árszint.
