Ezzel a street art, azaz az utcai művészet új ágát teremtette meg. Az ötven éves férfi úgy gondolkodott, a chicago-i utcákon is gyakori kátyúk némelyikét ő maga javítja ki, feltölti tömítő anyaggal, a felületére pedig apró mozaik kövekből készít kompozíciókat. Mint maga nyilatkozta elsősorban az autósoknak és a gyalogosoknak kívánt örömet szerezni kezdeményezésével.
Akár egy útépítő munkás
A munka valójában nem túl bonyolult. Olyan, mint azt mi is megszoktuk a magyar utakon. Jön egy munkás ruhába öltözött ember, kirakja az útépítést jelző táblákat, hozza az anyagot, beönti lyukba, azután határozott mozdulatokkal pillanatok alatt elsimítja az imígyen feltöltött felületet. Mindez megszokott, mondhatjuk, hétköznapi.
Esetünkben azonban ezzel még nincsen vége a munkának. Érkezik ugyanis egy másik, munkás kinézetű ember. Legalábbis az öltözéke alapján erre gondolhatnánk. Merthogy a művész, Jim Bachor pontosan úgy akar kinézni mint az útépítő munkások. Az apróbb és nagyobb kövekből kialakított mozaik kép hamar a helyére kerül. Az egykori tengelytörő kátyú átváltozik színpompás virággá, tarka kompozícióvá.
Mosolyt varázsolni az arcokra
Valójában mosolyt akarok az autósok arcára varázsolni, nyilatkozta a művész. Akik korábban mérgelődtek az autók tengelyeit, kerekeit próbára tevő kátyúk miatt, most örömmel hajtanak tovább a mozaik képeim megtekintése után. Ha kicsiben is, de valamennyit profitálnak a kátyúk eltűnése miatt az autósok ténylegesen is, a legfontosabb azonban, hogy ezeken a helyeken legalább megszépül egy kicsit a város.
Aligha találunk olyan ismert alkotót, aki az utcai művészet műfajt ennyire szó szerint értelmezi. Bachor azt mondja a mozaik művészet régen talán fontosabb volt, mint ma.
Az antik világban például arra használták, hogy megörökítsék az emberek hétköznapjait. Ilyen értelemben a régi mozaik képek bizonyos fokig arra szolgáltak, mint manapság a fényképeink. A mozaik technikát egyébként a művész a kilencvenes években Olaszországban sajátította el. Azóta készít ilyen műveket falakra, vagy éppen járófelületekre, utóbb autóutakra.
Az első kátyúmozaik két évvel ezelőtt készült. A mozaikon ez a felirat virít: pothole. Magyarul ez annyit tesz, mint kátyú, a mű arra szolgált, hogy Bachor a szó szoros értelmében letegye a névjegyét az amerikai város útjain. Az útépítők egyébként minden kátyút feljegyeznek. A katalógus jelenleg több mint százezer ilyet tartalmaz.
Nincs engedélye, de senki sem akadályozza
Van tehát mit tenni. Mindenesetre a chicagoiak értékelik a kezdeményezést, ami nem is csoda. Míg a kátyúk kizárólag bosszúságot okoznak az autósoknak, a helyükben megjelenő színes virágok, kompozíciók, számsorok, örömet. A művész költségei sem elviselhetetlenek. Az anyag kátyúnként hetven és száz dollár közötti összegbe kerül.
További érdekesség, hogy a művész nem kért és nem is kapott semmilyen városi engedélyt az utcai kátyúképek létrehozására. Eleddig senki sem tette szóvá alkotótevékenységét, a rendőrök is rendre kérdezősködés nélkül elhajtanak mellette.
Az első kátyúmozaikokat Bachor éjszaka készítette. Akkoriban úgy vélekedett: túl öreg már ahhoz, hogy illegális tevékenység miatt esetleg bekasztlizzák. Mostanában gyakran nappal is dolgozik, s bár a helyi média nem egyszer beszámolt munkásságáról, egyelőre a város semmit sem tiltott meg neki. Sőt. Legutóbb, amikor új, fagylalt motívumát kívánta bevezetni, egyfajta Crowdfunding-Kampagne-t indított. Eredetileg háromszáz dollárt akart összegyűjteni, három nap alatt négyezerhatszáz dollár jött össze.
Itthon is elkellene egy-két kátyúművész
A művész azt mondta, ezt az összeget anyagba fekteti. Eddig tizenöt kátyúművet alkotott. Az elkövetkező időszakban újabb tízet kíván létrehozni.
Ahogyan a chicago-i utakról értesültünk, kátyúkban nem lesz hiány. Mint ahogyan Magyarországon sem. Az idei évre több mint 151 ezer tonna kátyúzó anyag felhasználását tervezi a Magyar Közút Zrt., erre összesen nettó 9,51 milliárd forint áll rendelkezésre. Nem ártana a mi útjainkra is egy-két kátyúmozaik művész.
