Családi szülinapozás a keretjáték, ahol sorra felvonulnak az életjáték sikeresen is sikertelen szereplői. Itt van mindjárt az öcs (Szatmári Attila), akinek 34 évesen sincs semmi célja az életben, legfeljebb a családon való élősködés. Nővére (Ruttkay Laura) ellenben boldog és sikeres házasságban él, csak épp folyton az öcséért aggódik, s minden helyzetben meg akarja neki mondani, hogy mit is tegyen. Férje (Pavletits Béla) a munka rabja, nincs más istene, csak a pénz. Aztán itt van még a milliomos barát (Jegercsik Csaba), aki bármit és bárkit megkaphat.
Ennyi lenne hát az élet? A pénzért éljük és játsszuk az életet?
Mit takar valójában a felszín? Öngyilkosságot, családalapítási vágyat, igaz szerelem utáni kajtatást, a kommunikáció hiányát. Ám mindez már csak a kisöcs öngyilkossága után kerülhet felszínre.
A darab onnan igazán izgalmas, amikor kiderül, hogy az öcs még végzetes tettével sem menekülhet a családja elől, azok ugyanis követik őt a halálba. Ahol a Fejvadász (Rancsó Dezső) várja az egész családot, hogy szakszerűen mindent elrendezzen. A szabály egyszerű: a sikeresek önfeledten szórakozhatnak, a sikertelenek meg az idők végezetéig bámulhatják életük lekonyult grafikonját.
Gondot csak a nővér okoz, aki a kijelölt sikerpálya helyett a sikertelen öcséhez ragaszkodik, s ez a momentum tragikomikus fejlemények kiapadhatatlan forrásává válik…
Gimnáziumokba is ellátogat a Götthinger Pál rendező, hogy igazi pályaválasztókkal bogozzák ki – rendhagyó irodalomórán – a Vonalhúzás színpadi hőseinek életfonalait.
