Csak a múlt hónapban váratlan kamatcsökkentésről érkezett hír Egyiptom, Peru, Dánia, Kanada és Oroszország központi bankjaitól. Ezzel párhuzamosan pedig a svájci központi bank döntött úgy, hogy elengedi a frankot az euróval szemben, ami rendkívüli turbulenciát okozott a devizapiacokon. Szerdán pedig a kínai jegybank jelentette be, hogy 50 bázisponttal 20,0 százalékról 19,5 százalékra csökkenti a kereskedelmi bankok kötelező tartalékolási rátáját, jelentős forrást szabadítva fel ezzel a hitelintézeteknél.
Messze még a vége
„További meglepetésekre számítunk a jegybankoktól az enyhítések időzítését vagy méretét illetően” – nyilatkozta a CNBC-nek Rob Subbaraman, a Nomura vezető közgazdásza. Ázsia esetében Kínára, Thaiföldre, Koreára, Indiára, Indonéziára és Szingapúrra érdemes odafigyelni – tette hozzá. A háttérben meghúzódó dezinflációs nyomás, a lassuló kínai gazdaság, illetve a bizonytalan export arra kényszerítheti a jegybankokat, hogy váratlan lépésekre szánják el magukat – hangsúlyozta az elemző.
Ezek a dinamikus mozgások pedig egyre világosabbá váltak az elmúlt néhány hónapban. Thaiföld éppen most csatlakozott Szingapúrhoz az egyértelmű defláció tekintetében, míg Dél-Korea az egyszeri dohányár emelkedést leszámítva igen közel áll a deflációhoz csakúgy, mint Tajvan. Más országok pedig tartósan alacsony inflációval vagy intenzív dezinflációval néznek szembe, mint India vagy Indonézia – mondta Subbaraman.
Vészjósló környezet?
Mindeközben az ázsiai gazdaság motorjának számító Kína gazdasága fokozatosan lassul, nehéz helyzetet okozva ezzel a térség kisebb gazdaságainak. A legfrissebb adatok szerint a feldolgozóipar és a szolgáltatói szektor sem remekelt januárban. Az HSBC bank számításai szerint minimálisan javult januárban a kínai feldolgozóipari beszerzésimenedzser-index (BMI), de továbbra is a csökkenést jelző 50 pont alatt maradt.
Az sem ad okot túl sok optimizmusra, hogy az ázsiai exportnagyhatalomnak számító Dél-Korea arról nyilatkozott: az év első hónapjában 0,4 százalékkal zsugorodott a kivitel.
Merre tovább?
A váratlan szerdai húzás után Subbaraman arra számít, hogy Kína idén további 50 bázisponttal csökkentheti a kötelező tartalékolási rátát, valamint úgy látja, hogy 25 bázispontos kamatvágás is várható a második negyedév során.
Az elemző Korea esetében azt várja, hogy áprilisban és júliusban lehet esedékes 25 bázispontos kamatcsökkentés, azonban fennáll a kockázat, hogy ezek a vártnál korábban jönnek.
Indiában meglátása szerint az a kérdés, hogy az idei – áprilisban várható – egyszeri kamatcsökkentés meghaladja-e majd a prognosztizált 25 bázispontot.
A jövő év első negyedévében várható 50 bázispontos kamatcsökkentés Indonéziában, de megvan rá az esély, hogy ez 2015-ben történik majd meg.
Végül pedig Szingapúrban van 20-30 százalék esély arra, hogy a központi bank további lazítás mellett dönt a monetáris politika féléves felülvizsgálata során áprilisban.
Változó világban
A váratlan döntések trendje azt jelzi, hogy egyre nagyobb az idegesség az ázsiai központi bankoknál – mondja Taimur Baig, a Deutsche Bank ázsiai vezető közgazdásza. Egyértelmű, hogy az ázsiai jegybankok nem ülnek a babérjaikon, miközben az Európai Központi Bank (EKB) és a svájci jegybank egyre inkább akcióba lép. Az utóbbi időben India és Szingapúr monetáris döntéshozói is olyanokat léptek, melyekre már egy ideje nem volt példa – teszi hozzá.
Ezek a lépések pedig eltérnek a megszokottól tekintve, hogy az Egyesült Államok éppen a monetáris politikájának normalizálása felé veszi az irányt. Baig kiemeli, ahogy a korai 80-as években, illetve a 90-es évek közepén látni lehetett, egy amerikai kamatemelési ciklus kinyomja a tőkét a feltörekvő piacokról, és erős nyomás alá helyezi a devizákat az amerikai dollárral szemben, ennek következtében pedig a feltörekvők államainak és vállalatainak is feszített adósságszolgálati kapacitással kell szembenézniük.
A történelmi tapasztalatok szerint tehát a feltörekvő piacok jegybankjainak éppen hogy kamatot kellene emelniük, a további monetáris enyhítés helyett. Mindazonáltal az alacsony infláció, illetve a gyenge külső és belső kereslet alapjaiban változtatják meg napjaink monetáris politikáinak dinamikáját.
