Kérdések sorát veti fel az MNB terve a „rossz bank” létrehozásáról, ami a vállalati hitelezés föllendítését célozná. A jegybank 3-4 hónapon belül kidolgozhatja a bajba került lakossági hitelesek megsegítésére felállított Nemzeti Eszközkezelőhöz hasonló működésű intézmény keretfeltételeit, amely összegyűjthetné a kereskedelmi bankok rossz hiteleit, megtisztítva ezzel a banki mérlegeket. A cél, hogy a veszteségfinanszírozás helyett a hitelkihelyezésre fordíthassák a forrásokat.
Ki fizeti a cechet?
Nem kis összegről van szó, hiszen a 6600 milliárd forintos vállalati hitelállomány 18 százaléka számít kockázatosnak, vagyis 1200 milliárdról, a GDP 4 százalékáról beszélhetünk – mondta Samu János, a Concorde elemzője, hozzátéve: emiatt nagy kötélhúzásra lehet számítani azt illetően, hogy végül ki állja majd a számlát. Vagyis ki írja le veszteségként ezeket a hiteleket, pontosabban azt a részét, amely ténylegesen nem fizető.
Az is kérdéses – folytatta -, hogy milyen árazással venné át a „rossz bank” a kockázatos vállalati hiteleket. A könyv szerinti érték a kereskedelmi bankoknak kedvezne, de sokkal reálisabb feltételezés, hogy ennél alacsonyabb áron veszik majd át a hiteleket. Ami azzal járhat, hogy tőkeemelésre kényszerülnek a kereskedelmi bankok. Továbbá azt sem tudjuk, hogy választható vagy kötelező formulát tervez a jegybank. A historikus példák alapján a kötelező elemeket sem zárhatjuk ki, hiszen 2008-ban az Egyesült Államokban például központi paraméterek alapján kellett újraárazni a banki eszközöket.
Nem jó, ha kötelező
Egyelőre nem tudjuk, hogy miként érintheti a „rossz bank” felállítása az OTP részvényeseit – hangsúlyozta Kuti Ákos, az Equilor vezető elemzője. Ráadásul, az sem biztos, hogy a kereskedelmi bankok arra törekszenek majd, hogy minden rossz hitelt átadjanak a „rossz banknak”. Ez ugyanis negatív üzenetet jelentene a piacnak, joggal gondolhatjuk, hogy egyik bank sem törekszik arra, hogy a nem fizető vállalati hiteleivel kerüljön a napilapok címoldalára.
Mindamellett – folytatta – találkozhat a szabályozói szándék (rossz hitelek kisöprése a bankrendszerből) és a kereskedelmi banki szándék (a mérleg megtisztítása a rossz hitelektől). Maga az aktus ugyan lehet kötelező is, de valójában akkor lenne hatékony, ha kooperáción alapulna, amit akár a tartalékképzés szabályozásával is lehetne ösztönözni. Amennyiben ugyanis a bankok nem hajlandók az együttműködésre, akkor aligha tárhatók fel a mérlegek valós bajai. Rejtve maradnak a rossz hitelek. Azután nagyon nem mindegy az árazás, s az sem mindegy, hogy végleg veszik át a rossz hiteleket vagy csupán egy időre „kölcsön” veszik azokat.
Enyhülhet a légkör
Nem ördögtől való, s nem is légből kapott a tervezett jegybanki eszköz. A kilencvenes években a svédek, az utóbbi esztendőkben az angolok és a spanyolok is éltek vele. Különösebben nem égett bele az elemzők tudatába, vagyis a „rossz bankok” nem váltották meg a világot, de újabb válság szakadékot sem nyitottak. Beilleszkedtek az egyéb, felejthető válságkezelő eszközök sorába.
Nálunk mégis történelmi szerepe lehet a „rossz banknak”. Hogy mi? Nos, a bankadótól sújtott pénzügyi szektor önkéntes együttműködése erősen kérdéses. Az eszköz erőből való alkalmazása azonban nem hatékony. Magyarán a „rossz bank” csak akkor működhet, ha közelednek egymáshoz a felek. Talán enyhül majd a hazai pénzügyi klíma.
