Évekig dolgoztak a terven
Az új védett terület a helyi civil szervezetek és a kormányzat több, mint 10 éves előkészítő munkájának köszönhetően jöhetett létre. A tengeri park a Csendes-óceán nyugati részén, a Korall-háromszög területén helyezkedik el; csaknem egymillió hektárnyi korallzátony, mangrove erdő, tengerifű mező, aktív halászterület és több mint 50 sziget megóvását szolgálja.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”81″]
A halászterület napi 100 tonna halat ad a part mentén és a környékbeli szigeteken élő, mintegy 80 ezer ember számára, akik a világ egyik legváltozatosabb tengeri ökoszisztémájában élnek.
„Nagyszerű érzés, hogy 13 év erőfeszítései után végre jelentős védelmet tudunk biztosítani a tengeri élet sokféleségének” – mondta Dato’ Dr Dionysius Sharma, a WWF Malajzia igazgatója.
„A Tun Mustapha Park globális szimbóluma annak, hogy közös célokért összefogva valódi szolgálatot tehetünk a természet és az emberiség jövője érdekében.”
A halászat veszélyes igazán
A Tun Mustapha Park több mint 250 kőkorall fajjal, mintegy 360 halfajjal, a veszélyeztetettnek számító közönséges levesteknőssel, dugongokkal, valamint nagy kiterjedésű őserdőkkel, mangrovéval és tengerifű mezőkkel büszkélkedhet, melyek több ezer ember élelmiszerellátását és megélhetését biztosítják.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Az elmúlt évtizedekben azonban ez az egyedülálló ökoszisztéma kitetté vált a túlhalászat, a pusztító hatású halászati technikák és a környezetszennyezés veszélyeinek, mely a fenntartható kezelés szükségességére hívja fel a figyelmet.
Antal Alexa, a WWF Magyarország kommunikációs vezetője 2013-ban egy éven keresztül személyesen is részt vett a majdani park létrehozásához kötődő munkában Borneón: „Nemcsak a páratlan élővilág és az idelátogató turisták számára jelent mérföldkövet ez a döntés, hanem elsősorban azon közösségek számára, akik megélhetésük szempontjából a tengertől függenek. Számos közösséggel dolgoztunk együtt már évekkel ezelőtt, akik számára ez a döntés a reményt jelenti. A Tun Mustapha Park nemcsak azért lesz különleges, mert Dél-Kelet-Ázsia második legnagyobb összefüggő tengervédelmi területe, hanem mert a sokéves kitartó munka következtében a park zónarendszere a helyi közösségekkel közösen, az ő igényeik figyelembevételével valósult meg, így magában hordozza a terület rendeltetésének megfelelő használat betartását is! Ez a munka, bárhol is zajlik a világban, mindannyiunk jövőjére hatással van.”
