A határ a csillagos ég
Amikor a főként technológiai társaságokat tömörítő Nasdaq nemrégiben átlépte az 5000 pontos álomhatárt, és történelmi csúcsot döntött, még azok is felkapták a fejüket, akikre eddig nem túlzottan voltak hatással az újabb technológiai buborékról szóló rémhírek. Az internetes cégek papírjaiból kialakuló „dotcom” buborék csúcsán, 2000. március 10-én, a Nasdaq index ugyanis 5048,62 ponton tetőzött, majd a buborék kipukkadásával 2002 októberére 1200 pont alá zuhant. Napjainkban pedig, amikor az index már az 5100 pontot is meghaladta, nemcsak az a kérdés, mikor következik be a korrekció, hanem az is, hogy újabb válsággal néz-e szembe az amerikai technológiai szektor.
A 2008-as válság után a világ nagy jegybankjai (élükön az amerikai jegybank szerepét betöltő Feddel) óriási mennyiségű likvid tőkét nyomtak a piacra, mely tőke az alacsony hozamkörnyezetben egyre nehezebben találta – és találja – meg a kívánt megtérülést, és ezért egyre vonzóbbá válnak a nagyobb hozammal kecsegtető kockázatos eszközök. Másrészt az elmúlt évek szinte töretlen részvénypiaci szárnyalásai a fejlett gazdaságokban arra buzdítják a befektetőket, hogy a „nagy korrekcióról” szóló jóslatok ellenére is öntsék a pénzt a részvénypiacokra. Ez a két tényező pedig már önmagában is elegendő ahhoz, hogy egy szép nagy buborék képződjön.
A történelem nem ismétli önmagát
Az 5000 pontos álomhatáron kívül a mostani helyzet azonban szinte semmi másban nem hasonlít a 2000-es dotcom buborékhoz. Amennyiben elfogadjuk, hogy a buborék egy olyan állapot, amikor az eszközárak rohamosan emelkednek (majd a kipukkadással összeomlanak) elsősorban a spekuláció, és nem a belső érték növekedése következtében, akkor az értékeltséget jelző előremutató P/E ráta megfelelő mankóként funkcionálhat a buborék kérdés megítélésében. A TechCrunch egy cikke arra hívja fel a figyelmet, hogy a Nasdaq esetében 2000-ben 152-es volt a ráta, vagyis a befektetők 152-szeres prémiumot fizettek a papírokért, míg 2015-ben ez csupán 27, ami sokkal közelebb áll a 19,1-es iparági átlaghoz.
Nem mellesleg manapság a Nasdaq egyrészt szorosan együtt emelkedik a nagy amerikai indexekkel, másrészt sokkal diverzifikáltabb összetétellel rendelkezik (2000-ben az index 64,9 százalékát tette ki a technológiai szektor, míg 2015-ben ez az arány 43,3 százalék). Ezek pedig egyaránt csökkentik az esélyét a korábbi válság megismétlődésének, amikor is a Nasdaq messze lehagyta a versenytársait.
A TechCrunch cikke egyébként a fentiek alapján megjegyzi, hogy ha van olyan terület, ahol valóban jelentős veszélyt jelent egy buborék, akkor az a hedge fundok egyik nagy kedvencének számító biotechnológiai szektor. Itt ugyanis az elmúlt négy év 500 százalékos emelkedést hozott 40-es P/E rátával kombinálva. A Nasdaq indexben a biotech papírok részaránya csupán 11,2 százalék.
Az unikornisok ideje
Mindazonáltal a 2000-es és a jelenlegi helyzet összevetése, a fenti megnyugtató adatok mellett, bizonyos szempontból igencsak ijesztő lehet. A technológiai startupok lendületes felvirágzása ugyanis egy egészen más típusú buborékot hozott magával. Ahogy Mark Cuban befektetési guru is hangsúlyozza, ezen vállalatok esetében az a valódi probléma, hogy mivel nem tőzsdén kereskedettek, nem rendelkeznek olyan piaci értékkel, mint azok, amelyek az első lehetséges alkalommal rohantak a tőzsdére a dotcom lufi idején.
Az Uber, az AirBnB és más „unikornisok”, vagyis az 1 milliárd dolláros értéket elérő startupok, nem a tőzsdei felfutásnak, hanem a kockázati tőkének köszönhetik az értékeltségüket, ami hatalmas különbséget jelent. Ezen vállalatok ugyanis valójában messze nem érnek ennyit, az értékeltségük lényegében a bennük rejlő potenciált – és az ez alapján vonzott kockázati tőkét – jelöli. Ez egyrészt komoly rizikót jelent a vállalkozásban résztvevők számára, akik részesedéseinek értékét szintén ez a bizalom adja, másrészt pedig a tényleges értékek megítélésében is nagyban új helyzetet teremt.
Amíg egy tőzsdén kereskedett vállalat esetében befektetői szempontból kiemelten fontos a társaság bevétele és nyeresége (és általában a profitabilitása), addig a startupok világában lenyűgöző értékeltséget lehet elérni nyereség és bevétel nélkül is, hiszen a hangsúly a potenciálon és nem a jelenlegi eredményen van. Éppen ez az egyik oka annak, hogy sokan, például az Uber az 50 milliárd dolláros értéket megközelítve sem szólt még arról, hogy tőzsdére lépést tervezne, ami 2000-ben valószínűleg elképzelhetetlen lett volna.
Egy egészen új buboréktípust láthatunk tehát, amely joggal vívhatja ki magának a Szilícium-völgyben manapság oly divatos diszruptív jelzőt. Úgy tűnik tehát, hogy a jelenleg növekvő startup buborék – már ha ezek után egyáltalán nevezhető annak – komolyan felveti a piaci buborékok kérdésének alapvető átalakulását is.
Diszruptív innováció
A napjainkban egyfajta startup varázsszónak számító „diszruptív innováció” fogalmát Clayton Christensen harvardi közgazdászprofesszor vezette be 1997-es, The Innovator’s Dilemma című könyvében, és olyan fejlesztéseket értett alatta, melyek alapjaiban képesek átformálni egy piacot, bedöntve esetlegesen korábban jól működő vállalatokat is (ilyen innováció volt például a tranzisztor megjelenése, amely gyorsan kiszorította a korábban használatos elektroncsöveket).
Az egy napig tartó csoda
Kiváló példa minderre az Etsy áprilisi IPO-ja (egyébként éppen a Nasdaq-on), és az árfolyam azt követő mozgása. A kézműves termékek árusításához online platformot biztosító startup nemcsak a kockázati tőkések egyik üdvöskéje volt, de a fogyasztók rajongását is kivívta, köszönhetően többek között annak, hogy úgynevezett B Corp. társaság, ami azt jelenti, hogy a cég kiemelt társadalmi felelősséget vállalt magára. Ennek következtében pedig nagyon szigorú társadalmi, környezeti és átláthatósági sztenderdeknek kell megfelelnie – ezek anyagi vonzataival együtt.
Az Etsy ráadásul 267 millió dollárral messze a legnagyobb IPO-t hajtotta végre a B Corp. vállalatok között – a második a Rally Software Development volt 84 millióval 2013-ban. A kezdeti lelkesedés nem is maradt el: az első kereskedési napján 86 százalékot emelkedett a papír, ami brutálisan lekörözte az idén tőzsdére lépett vállalatok átlagos 11,8 százalékát. Az Etsy azóta hullámzásokkal, de a kezdeti rajongáshoz képest elég gyenge teljesítményt nyújt, ami egyszerre több dolognak tudható be.
Egyrészt jóllehet az Etsy 2014-ben 56,4 százalékos bővüléssel 195,6 millió dolláros bevételt ért el, még nem tudott nyereséget realizálni: tavaly a nettó vesztesége 15,2 millió dollár volt, míg 2013-ban 0,8 millió. Másrészt az sem segített a vállalaton, hogy előre közölték, nem terveznek negyedéves vagy éves eredmény előrejelzéseket kiadni, mivel ragaszkodnak ahhoz, hogy nem rövidtávban gondolkodnak.
Noha az eddigi teljesítményéből nem érdemes túl nagy következtetéseket levonni az árfolyam jövőjére nézve, az látható, hogy a divatos vállalat eddig nemigen tudott megfelelni a Wall Street követelményeinek, miközben a befektetők nem méltányolták túlzottan az Etsy „diszruptivitását”.
Egy új világ
Következésképpen úgy tűnik a dotcom lufi 2.0. talán elmarad, mindazonáltal egy egészen új „diszruptív buborékkal” kell megbarátkoznunk. A technológiai startupok robbanása ugyanis nemcsak egyes szektorokat forgatott fel, de egyre inkább valószínűsíthető, hogy az innovációk hatása a pénzügyi piacokra, így a tőzsdékre is fokozatosan kiterjed majd. Így köszönthet be végül az unikornisok kora.
