A társadalmi feszültségek egyre nőnek, miközben a munkanélküliség számos országban továbbra is igen magas, a gazdasági talpra állás ellenére is – írja Satyajit Das, a MarketWatch-on megjelent publicisztikájában. Ráadásul – teszi hozzá – az idősebb és kevésbé képzett dolgozók különösen borús jövővel néznek szembe, mivel szinte alig van esélyük a munkába való visszatérésre. A fiatalok munkanélküliségi rátája szintén igen magas, ami egyre reálisabban veti fel az „elveszett generáció” kockázatát – különösen Európában. Azok pedig, akik dolgoznak stagnáló vagy csökkenő bérekkel kénytelenek szembenézni romló munkakörülmények mellett.
A munkaerő-piaci nyomás és a növekvő egyenlőtlenség kombinációja pedig politikai változásokhoz vezethet. Egyre extrémebb és populistább pártok szerzik meg a választók támogatását, bonyolítva a politikai döntéshozatalt és bizonytalanságot teremtve.
Környezeti változások
A környezetváltozás hatása szintén egyértelmű. Az extrém időjárási események, a hurrikánok, az áradások, a szárazságok és a tűzvészek jelentős gazdasági társadalmi árat követelnek. A károsanyag-kibocsátás fenntarthatóságára és csökkentésére vonatkozó kísérletek pedig emelnék az energiaárakat, és veszteségeket okoznának a hagyományos energiahordozókba fektetők körében.
A geopolitikai kockázatok szintén erősödnek. A nacionalizmus Oroszországban, Kínában, Chilében és Japánban is feltámadt, súlyosbítva a politikai feszültségeket. Eközben a mély vallási és etnikai megosztottságokat rendkívül nehéz kezelni, amit jól mutat, hogy az Iszlám Állam (IS) már közel hosszú ideje fenyegeti a Közel-Keletet, felerősítve a veszélyét annak, hogy a régió teljesen destabilizálódik.
Lazítás mindenek felett
A gyenge gazdasági növekedés és a magas munkanélküliség tehát táplálja a politikai extrémizmust, növeli a geopolitikai kockázatvállalást, és eltereli a nacionalista politikusok figyelmét a gazdasági realitásokról. A növekedés beindítását célzó megfontolatlan kormányzati kiadások emellett még az adósságot is növelhetik. Mindezek az erők pedig a monetáris politika további lazítása felé hajtják a vizet, egyre nehezebbé téve a normalizálódást.
Az alacsony energiaárak ráadásul dezinflációhoz vagy deflációhoz is vezetnek, még inkább fenntarthatatlanná téve a meglévő adósságot. A lanyha gazdasági bővülés pedig tovább hajtja a jegybankok élénkítő eszközvásárlási programjait, erősödő hatást gyakorolva a globális kereskedelemre és növekedésre.
A fenti kockázatokkal szemben a pénzügyi piacok úgy tűnik, kizárólag a folytatódó monetáris stimulusra építkeznek – hangsúlyozza a szerző. A Fed pénzcsapjának elzárását pedig ellensúlyozza a japán, kínai és európai laza monetáris politika.
Szemellenzők és kockázatok
A piacok láthatóan ignorálják, hogy a monetáris élénkítés a gyenge gazdasági körülmények miatt ilyen bőséges. Ezt jól tükrözi, hogy bár az olaj árfolyamának összeomlását rövidtávon a túlkínálat okozza, azonban erősen közrejátszik az alacsony kereslet is – különböző technikai tényezők mellett. Nem mellékes az sem, hogy az alacsony olajár csak fokozhatja a felhasználást és a károsanyag-kibocsátást.
Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója éppen a fenti jelenség miatt utalhatott arra – jegyzi meg a szerző –, hogy a túlságosan nagy pénzügyi kockázatvállalás mellett igen alacsony a gazdasági kockázatvállalás. Das meglátása szerint tehát a helyzet még rosszabb is, mint 2008-ban volt. A gyengülő kormányzati finanszírozások arra utalnak ugyanis, hogy a gazdaság és a pénzügyi rendszer támogatása korlátozott. De a politikai mozgástér is igen csekély, köszönhetően a nulla körüli kamatlábaknak és a már így is bőséges likviditásnak. Ráadásul a fejlődő gazdaságok is meggyengültek, vagyis nem képesek oly mértékben hozzájárulni a globális növekedéshez, mint 2008-at követően.
Das előrejelzése szerint pedig semmi jel nem utal arra, hogy a pénzügyi piacok és a reálgazdaságok távolodása megállna. Valószínűleg a továbbiakban is folytatódik majd a „perverz logika”, amely igyekszik valahogy legitimálni a jelenlegi eszközárakat.
