A tanácsadó szerint ahhoz, hogy egy ilyen új adó az aktuális költségvetési célok mellett a kitűzött kormányzati politikai és társadalmi célokat is elérje, vagy azokat legalább ne akadályozza, a BDO véleménye szerint számos módosításra lenne szükség. Ezek közül kiemelték, hogy a lakossági előfizetőket teljesen ki kellene hagyni a tervezett adó hatálya alól. Az internet ebben a fogyasztói körben ugyanis elsődlegesen tudást, gyors ismeret- és információszerzést valamint kikapcsolódást jelent, nem pedig adóztatható jövedelmet vagy fogyasztást.
A vállalkozói internetfelhasználókat pedig csak abban az esetben szabadna befonni a tervezett adónem alá, ha lenne felső korlátja az adónak (lásd tranzakciós illeték elve), illetve, ha figyelembe venné a szabályozás a szolgáltatás jellegét (teljesen eltérő internetes adatforgalmat produkál egy általános KKV, például egy több száz fejlesztőt vagy munkavállalót foglalkoztató szoftverfejlesztő és-szolgáltató, mint egy szolgáltatóközpont (SSC) vállalkozás). Mindemellett pedig számításba vennék a (szintén a közelmúltban bevezetett) reklámadót, amelyet internetes reklámok esetén már fizetnek az érintett vállalkozások, illetve azt, hogy a környező országokhoz képest (ahol még nincs ilyen adó) jelet-e ez azonnali adózásbeli versenyhátrányt.
„Egy megfelelően fókuszált és jól előkészített, az internetes adatforgalmon alapú adó (úgynevezett byte adó) az útdíjhoz hasonlóan eredményesen bevezethető az internet minden pozitív társadalmi tulajdonságának megtartása mellett – hangsúlyozza Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország vezető adótanácsadó partnere. – Elengedhetetlen azonban, hogy az internetes „útdíjat” csak az fizesse, aki ténylegesen üzleti célra használja a „digitális országúton”, és ne az, aki csak a járdán sétál és kirakatokat néz, vagy éppen az út mentén kirándul.”
