Olyan gazdasági modellel és politikai rendszerrel rendelkezünk, amelyben a fogyasztók és az alkalmazottak jövedelmének növekedése továbbra is kevés ahhoz, hogy a termékeket eladó vállalatoknak eleget fizessenek. Ennek oka a rekordnagyságú egyenlőtlenség – a fizetések és a GDP aránya az USA történetében a legalacsonyabb szinten van. Egyszerűen szólva nehéz fenntartani az értékesítési volument, ha a fogyasztók nem vesznek részt a helyreállásban.
Időnyerés és halogatás
A következtetés az lenne, hogy egy olyan gazdasági rendszer, amely nem allokál tőkét a tőke legmagasabb marginális költségéhez, végezetül a teljes ciklusban elérkezik egy ponthoz, ahol a várható megtérülése mindennek ismét nulla. A nyolc éve tartó a ciklus – amelyben semmit sem teszünk, csak időt nyerünk – eddig megvédte a részvénypiacot az ár/jövedelmezőségi arány megtöbbszöröződésével, a mennyiségi könnyítésekkel, a visszavásárlásokkal, a csökkenő inflációval és az alternatívák hiányával.
2015 elején a mantra a következő maradt: a részvénypiaci hozamok magasabbak a kötvények hozamainál, így a részvényeknek nincs alternatívájuk. Sokan mondják, hogy nem normális időket élünk. Nos, a monetáris reakció atipikus, de a gazdaság működése változatlan – ezért nincs növekedés, se termelékenység, se fokozódó optimizmus. A rossz befektetések és annak lehetetlensége, hogy a pénzt eljuttassuk a reálgazdaságba, a gazdasági dilemma központi problémája és megoldása marad. A valóságba való visszatérés hajtóereje az a mozgás lehet, hogy Európa nulla kamatlábait negatívra csökkentik. Az összes európai államadósság több mint 35%-ával folytatott kereskedés most negatív hozamú.
A monetáris politika sötét oldala
A következőképpen kell erre gondolni: nulla kamatláb esetén a pénzügyi piac „modellje” tökéletes egyensúlyban van. Ha nullával (vagy matematikai okok miatt nullához közel) diszkontálunk, akkor végtelenek a megtérüléssel kapcsolatos várakozások.
Most, hogy a kamatlábak a negatív tartomány felé tartanak, a dinamika változik. A negatív hozam és a defláció elfojtja a fogyasztói keresletet, amely a legtöbb gazdaság reálnövekedésének 2/3 része, és akkor következik be, amikor a fogyasztók még csökkentik adósságukat.
Nagyar értékelünk mindent, amink van
Ha eddig nem volt rá alkalom, most eljött az ideje, hogy elfogadjuk a nullát. A jó hír Stephen King szavaival élve:„Amikor elvárásaink nullára csökkennek, akkor tényleg nagyra értékelünk mindent, amink van.” A cikk Steen Jakobsen, a Saxo Bank A/S vezető közgazdásza és befektetési igazgatója írása alapján készült.
„Amikor elvárásaink nullára csökkennek, akkor tényleg nagyra értékelünk mindent, amink van.” A cikk Steen Jakobsen, a Több nem tervezett következménnyel jár az, ha a monetáris politika sötét oldalán járunk (nulla vagy negatív hozamok). A legközvetlenebb hatása az, hogy a vállalatok és az országok bevételének növekedése várhatóan lassul az alacsonyabb inflációs ráta miatt. A vállalatoknak többet kell küzdeniük a volumen nominális növeléséért, és eközben ki vannak téve a negatív árkiigazításnak a termékeik árazásakor. Természetesen ennek egy részét visszakapják az alacsonyabb bekerülési költségeiken keresztül, de összességében nehezebb növekedni.
Ne feledjük, hogy bevétel-növekedés nagy részét az infláció vezérli. Ezáltal a teljes ciklus visszakerül oda, hogy mindent nullán értékelünk: a bevétel-növekedéssel kapcsolatos várakozások csökkenése az USA-beli és bizonyos mértékben európai vállalatok központi témája volt eddig 2015-ben anélkül, hogy következménye lett volna a részvénypiacra nézve.
