A világ két legnagyobb gazdaságának, az USA-nak és Kínának köszönhetően gyászos globális gazdasági növekedés jellemezte 2013 második negyedévét. Ugyanekkor indította el a japán jegybank is a mennyiségi lazítás régen várt programját. Valójában a második negyedév csupán egyetlen meglepetést tartogatott, azt, hogy a márciusi ciprusi fiaskót és a májusi kamatvágást is ide számítva mennyire kevés figyelmet kapott az Eurózóna. Ehelyett a mennyiségi lazítás japán programja, a Fed kötvényvásárlásainak beszüntetésével kapcsolatos aggodalmak és a lassuló gazdasági tevékenység dacára tétlenkedő kínai jegybank került az újságok címoldalára. Várakozásaink szerint is a második negyedév hozza ugyan a mélypontot az idén, a harmadik negyedév csak csekély javulást ígér, ami elég teret hagy a jegybankoknak és a politikusoknak arra, hogy ütemterveket jelöljenek ki. Az idei 2 százalékos gazdasági növekedés többé-kevésbé azonos a múlt évi 2,1 százalékos ütemmel, ami 2014-re akár 2,7 százalékig is felgyorsulhat.
Az adófék miatt marad el a trendtől az USA gazdasági növekedése
Az USA munkaerő piacának erejét bizonyítja az, hogy a mezőgazdaságon kívül az első hat hónapban havonta átlagosan 202 000 munkahely létesült, ami meglehetősen impozáns adat, ha figyelembe vesszük, hogy az idei év elején megkezdődött a költségvetési kiadások visszafogása és a gazdaságban továbbra is érezteti hatását a közkiadások csökkentése miatt az adófék. Több oka is van annak, hogy miért nem tudott az USA az adófék béklyójától megszabadulni. Az első ilyen ok a védelmi kiadások területe, ahol a kormányzat a 2010. harmadik negyedévi csúcshoz képest 13, az idei első negyedévéhez képest pedig 3,2 százalékkal költ kevesebbet, és ez a csökkenés az év második felében is folytatódni fog. A második ok a Kongresszusi Költségvetési Hivatal által az egész évre prognosztizált közkiadásokban keresendő, ez a terv ugyanis a költségvetési kiadások már említett megkurtításán túl további kiadáscsökkentéseket tartalmaz. Ezért mi azzal kalkulálunk, hogy továbbra jelentős szerephez jut az adófék jelenség (fiscal drag), ami a magánszektorban látott fejlemények ellenére csak alacsonyabb növekedést tesz lehetővé.
Csakhogy az adófék nem minden tekintetben negatív jelenség. Az államháztartás GDP arányos hiánya az első negyedévben a 2009. negyedik negyedévében mért 10,4 százalékos csúcshoz képest 5,7 százalékra zsugorodott, és a nominális GDP-ről, így az államháztartás az évet még a szövetségi kormány költségvetési hiányáról alkotott viszonylag konzervatív feltételezések szerint is kevesebb, mint 4 százalék hiánnyal zárja. Ez a prognosztizált GDP arányos hiány hihetőnek tűnik, mert meglátásunk szerint a következő negyedévekben a szövetségi kiadások további csökkentése várható,
Az USA-ban az idén a dolgok általában az általunk repetának titulált séma szerint alakulnak, de tekintettel arra, hogy a második negyedévben a GDP várhatóan gyengélkedik, az egész évre vonatkozó növekedés prognózisunkat 1,6 százalékra csökkentettük, ami a konszenzusos 1,8 százalékos prognózisnál alig valamivel, a 2012-re beállított 2,2 százaléknál pedig jóval alacsonyabb. A jövő évben, az adófék hatás megszűnésével viszont erőteljesebb növekedést várunk. Az építőiparban tart a fellendülés, és ez a lakáspiaci befektetéseken keresztül közvetlenül, a magasabb lakásárakon keresztül közvetve is hozzájárul a hazai össztermékhez, ráadásul az emberek megszabadulnak a vagyoncsökkenés terhétől, fizetőképes keresletük pedig erősödik.
Lassan de biztosan fordul az Eurózóna óriás tankhajója
Az Eurózóna gazdasága közel két éve hanyatlik, és a kibocsátás az első negyedév alatt 1,5 százalékkal esett vissza. A negyedévek összevetésén alapuló egyes finom jelzések viszont arra utalnak, hogy a recesszió a végéhez közeledik. Akár a PMI, akár az ESI felmérés eredményeit vizsgáljuk, jóval kevésbé sötét kép tárul elénk a közeljövő kilátásairól, mint akár egy negyedévvel ezelőtt. Tény és való, hogy júliusban a kompozit PMI index 2012. január óta először a bővülés és a zsugorodás határát jelző 50-es küszöb fölé kúszott. Emellett a sajnálatosan főként adóemelések formáját öltő szigorítások fékező hatása is enyhül várhatóan, és kevésbé csökkenti a háztartások fizetőképes keresletét. A fordulat mégis lassú lesz, mert a gazdaságban túlcsordul a többletkapacitás, legyen szó akár gépi berendezésekről vagy a munkanélküliek 19 millió főt is meghaladó létszámáról. Emiatt a bérek csak lassan nőhetnek, és a fogyasztás is csak visszafogott mértékben emelkedhet. Ebből adódik, hogy 2014-re csak szerény mértékű fellendülést várunk.
Az éves GDP növekedési ütem szempontjából már sivárabb képet látunk, mert az idén a növekedés a 2012. negyedik negyedévi jelentős, negyedév/negyedév alapon mért 0,6 százalékos visszaesés miatt kimondottan gyenge rajtot vett. Meg vagyunk győződve arról, hogy az Eurózóna gazdasága a 2012-ben jegyzett 0,5 százalékos hanyatlás után még nagyobb negatívumot ér el, ami akár 0,8 százalékos is lehet.
Kína küzd a növekedési ütem fenntartásáért
A globális kereskedelmi forgalom kifulladása és a várt kormányzati ösztönzés csupán részleges megvalósulása miatt 2013-ban lassult a kínai gazdaság. Sokat valóban sem a Li Ko-csiang miniszterelnök irányította kínai vezetés, sem a kínai jegybank nem tett a gyengélkedés ellen. Az előző időszakhoz képest az első negyedévben egészen 1,6 százalékig, a második negyedévben 1,7 százalékig lassult a gazdasági növekedés, és mindkét adat elmarad 2011 illetve 2012 átlagától is. A második negyedévben az előző időszakra kimutatott 7,7 százalékról még az év/év alapon mért növekedési ütem is visszaesett e vezetés által megjelölt 7,5 százalékos szintre.
A második félév kilátásai pedig strukturális és ciklikus okokból nem sokkal derűsebbek. Kínában az export és a befektetés volt a növekedés fő mozgató rugója az elmúlt években, csakhogy jelenleg takaréklángon ég a globális kereskedelem. Az európai és az amerikai fogyasztók (viszonylagos) gyengesége miatt az idén aligha van a külföldi áruk forgalmának hirtelen felfutására utaló jel. Továbbá Kínában fenntarthatatlanul magas a befektetés szintje, ezért a következő évtizedben fenntartható szintre kell azt visszaszorítani, ha a világ második legnagyobb gazdasága sikeresen akar fejlett gazdasággá átalakulni. Az átalakuláshoz időre van szükség, és az út nyilván nem lesz zökkenőmentes. Ráadásul a globális válságot követő időszakban Kína a növekedést jelentős mértékben hitelből finanszírozta. A 2012 előtti ötéves időszakban a GDP arányos adósság 56 százalékponttal emelkedett, és most közel 210 százalékon áll. Ebből arra kell következtetnünk, hogy Kínában a növekedés üteme az elkövetkező 10 évben tartósan csökkenni fog, amíg el nem éri az 5 százalékot.
Rövidebb távon azonban magasabb növekedési ütemet valószínűsítünk, sőt a második félévre némi emelkedés is benne van a pakliban. Ennek akkor van igazi realitása, ha a kínai áruk legnagyobb importőrének számító euróövezet többre lesz képes annál a negyedéves szintű -0,1 százalékos növekedési ütemnél, amelyet a harmadik és negyedik negyedévre kalkuláltunk. Továbbá, ugyan a kínai vezetés nem kötelezte el magát semmilyen nagy horderejű ösztönzés mellett, kisebb lépéseket azért biztos meg fog tenni. A kevésbé fejlett városi területekre kidolgozott és június végén bejelentett tervekhez hasonló programokra nyilván lehet még számítani, például a vasúti fuvarozás modernizációja terén. Ez persze a gazdaság ösztönzésének finomabb módja, de ugyanazokra a vágyakra vezethető vissza. E kisebb kezdeményezéseket és azt a tényt adottnak véve, hogy a kormány egyértelműen aggódik a gazdasági növekedés lassulása miatt, kényszerűen 2013-ban viszonylag magas 7,3 százalékos, 2014-ben pedig 7,8 százalékos növekedésre számítunk. Ez az ütem azért persze messze elmarad attól, amit 2009 vége és 2011 között tapasztaltunk.
