Nagy utat tett meg a magyar pálinka a gumicsizmás emberek kezében didergő stampedliktől a kóstolóházak barátságos belső terében melengetett tulipános poharakig. Napjaink fogyasztási szokása köszönő viszonyban sincs az előző nemzedékek hagyományával. Ma már egyre több pálinkaturista járja az országot főzdetérképpel és párlatlistával.
A Pálinkatúra című, most megjelent könyvvel nem csak a tradicionális túraútvonalakat járhatjuk végig, de azt is megtudhatjuk, hogyan érdemes kóstolni a magyar pálinkát.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”103″]
Érdemes megszellőztetni
Pálinkakóstolás során, a borhoz hasonlóan a gyümölcspárlatot is érdemes egy kicsit megszellőztetni, hiszen igazi aromáját csak pár perccel kitöltés után adja ki. Ezért a hagyományos, egyenes falú stampedlinél előnyösebb lehet a tulipán alakú kupica.
Ellentétben a borral, a pálinkának nem tesz jót, ha körkörös mozdulatokkal lötyögtetik, s az sem, ha hűtve szolgálják fel. Szerencsésebb a vörösboroknál is ajánlott „szobahőmérséklet”.
Már a látvány is árulkodik a pálinka milyenségéről. Lehet tökéletes, tükrösen tiszta, de opálos, sőt zavaros, esetleg üledékes is.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Nem szabad legurítani
A jó minőségű pálinka színe utal a jellegére, az alapul szolgáló gyümölcsre. A pálinka színe legtöbbször tiszta, átlátszó. Sötétebb színt adhat neki, ha hordóban, illetve ha gyümölcságyon érlelték.
Elsőként élvezzük az illatot. Intenzívet lélegezve, mélyen. A jó pálinkának tisztának és gyümölcsösnek kell lennie. Régen rossz, ha kellemetlen, netán szúrós szagokat érzünk, ami az úgynevezett előpárlatosságra utal, vagy kozmás aromát, ami az utópárlatosság csalhatatlan jele. Kedvelt italunk ugyanis a középpárlatból készül.
Igyuk apró kortyokban. Nem kell hirtelen mozdulattal „a gallér mögé gurítani”.
Kisüsti vagy tornyos?
Gyakran előfordul, hogy az illat és az íz nincs párhuzamban egymással, ami a főzési technológiából adódhat.
A magyar kisüsti eljárás esetében az illat nem hivalkodó, ugyanakkor az íz hosszabb és teltebb, mondhatni egységesebb az illat–íz élmény.
Az osztrákoktól átvett „tornyos” lepárlás illatai viszont parfümösen sokat ígérőek, ám az íz kissé háttérbe szorul, s ez csalódást kelthet.
Végül a száraz próba
A kóstolást követően a száraz próba mutatja, hogy minőségi pálinkát fogyasztottunk-e. Ennek egyik módja, hogy az üres poharat 5–10 percre félretesszük, majd ezt követően a pohárba beleszagolva kellemes, lekváros illatokat érezhetünk.
Másik lehetőség, hogy amíg még van a pohárban pálinka, a kézfejünkre csepegtetünk egy kicsit, és ezt megszagolva a gyümölcsre jellemző illatok jönnek elő. Azoknál az italoknál, ahol az illatokat aromák hozzáadásával érték el, mindezek eltűnnek a száraz próba során.
