Az amerikai tőzsdén bekövetkezett múlt heti eseményekből sokan azt a következtetést vonták le, hogy komoly repedések jelentkeztek az 5 és fél éve tartó bikapiacon. A Fed kamatdöntése és az amerikai munkaerő-piaci adatok rendesen megmozgatták az indexeket. Az S&P 500 2,7 százalékot esett a múlt héten, amire több mint 2 éve nem volt példa. De ami talán nagyobb érdeklődésre tartott számot, hogy a Dow Jones Industrial Average letörte az 50 napos mozgóátlagát, ami nagyot ütött az index idén kiépített emelkedésén – írja a MarketWatch.
„Ez arra emlékeztetett, hogy a részvénypiac lefelé is elindulhat. Úgy tűnik, ezt elég sokan elfelejtették” – nyilatkozta a portálnak Mike O’Rourke, a JonesTrading vezető piaci stratégája.
Ideje készülni?
Mindeközben Hayes Martin, a Market Extremes nevű New York-i befektetési tanácsadó cég veterán elnöke szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy jelentős esés várható a tőzsdén. Jelzést adott ugyanis az a 3 indikátor, amelyet Martin 1970 óta figyel, és amely mindig legalább 20 százalékos csökkenést vetített előre.
Ez a három indikátor a befektetői hangulat, az árazás, valamint az egyes szektorok és részvények egyéni teljesítménye a piac egészével összevetve. Amikor ezen indikátorok korábban együtt jeleztek, az S&P 500 indexen átlagosan 38 százalékos korrekció ment végbe, de a legkisebb mértékű is 22 százalékos volt, miközben az elemzők 20 százalékos esésnél húzzák meg a medvepiac határát – írja Mark Hulbert, a MarketWatch elemzője.
Vészjósló jelek
Az indikátorok közül a befektetői hangulat hónapok óta csúcsokat dönt. Decemberben például az Investors Intelligence felmérése szerint a befektetési tanácsadók 60 százaléka bikapiacra számított. Ez már az az arány, amely a vállalat értékelésében veszélyesnek számít.
Az árazás tekintetében is több hónapja veszélyes vizeken mozgunk. A kisebb és közepes kapitalizációjú részvényeket is magában foglaló Russel 2000 index átlagos P/E hányadosa olyan magas szintre emelkedett, amelyre az index elindulása, vagyis 1984 óta nem volt példa. Meghaladva ezzel a 2007-es bikapiacot, vagy az internetbuborék 2000. márciusi csúcsát.
Ami újdonság, hogy most már a harmadik indikátor jeleit is fogni lehet a piacon, vagyis komoly eltérések mutatkoznak az indexek belső szerkezeteiben. Azon részvények aránya például a New York Stock Exhange-en, amelyek árfolyama a 4 hetes mozgóátlag felett tartózkodik, júliusban még meghaladta a 82 százalékot, ám mostanra 50 százalék körüli tartományba süllyedt. Mindemellett éles eltérés mutatkozott az S&P 500 és a Russel 2000 indexek teljesítménye között az elmúlt hónapban, ami szintén vészjósló jelnek számít, és beletartozik a harmadik kategóriába.
Mit mutat a történelem?
A pánikot jelző hangokkal szemben a Deutsche Bank vezető stratégája, Binky Chadha egy igen érdekes szempontból közelítette meg a jelenlegi részvénypiaci csúcsot – és a korrekciótól való félelmet. Megfigyelése szerint az utolsó nagy korrekció 2012 júniusára tehető az S&P 500-ban, ami után az index napjainkig 55 százalékot emelkedett.
Bár elsőre úgy tűnhet, hogy ez egy nagy és hosszú felfutás az indexben, Chadha szerint a jelenség valójában tipikusnak mondható a hosszú recessziós időszakokon és válságokon kívül. Historikus bázison vizsgálva az adatokat, a 10 százalék fölötti negatív korrekciók csokorban jöttek az 1930-as években a nagy gazdasági világválság idején, az 1970-es évek nagy medvepiacán vagy a 2000-2003-as években a technológiai buborék kipukkanása után.
Chadha meglátása szerint jelenleg egy ciklus közepén tartunk, amikor egyáltalán nem jellemzőek a nagymértékű korrekciók. Ráadásul a történelmi tapasztalatok alapján szinte soha nem következik be jelentős visszaesés az USA részvénypiacán, amikor a munkanélküliség csökkenő trendet mutat – írja a MarketWatch.
A semleges adatok arra engednek következtetni, hogy van még mozgástér a növekedésre, mielőtt egy 10 százalékot meghaladó visszaesés köszöntene be. A kisebb méretű, 5 százalékos csökkenések hirtelen sokkja után pedig gyors visszapattanásra lehet számítani – vélekedik Chadha.
