Corcoran, aki 2001-ben 66 milllió dollárért adta el ingatlancégét azt állítja, hogy a panaszkodók, azaz a „tolvajok” kívül tartása kulcsfontosságú volt a sikerhez. „Panaszkodj a cégemben, és én alig várom a pénteket, hogy kirúghassalak” – nyilatkozta nemrég Corcoran.
De nem ő az egyetlen, aki így gondolkodik. Mások, ha más néven is hívják a panaszkodókat, ugyanúgy vélekednek róluk. Jayson DeMers, aki az online marketing területén szerzett magának nevet, úgy véli, hogy az „áldozatoktól” a lehető leggyorsabban meg kell szabadulni.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”117″]
„Ezek az emberek másokat hibáztatva ússzák meg, hogy felelősségre vonják őket a kellemetlen helyzetekben. Mindig lesz kifogásuk, és a folyamatos panaszkodásuk a többi alkalmazottra is átragadhat, akik szintén belehelyezkednek az áldozat szerepébe, hiszen másoktól is azt látják” – véli DeMers.
Kevin Daum az Inc. szerzője más szót használ rájuk, ő „Atlaszokról” beszél. „A világ súlya ennek az embernek a vállán nyugszik. Senki sem dolgozik keményebben vagy szembesül nehezebb szituációkkal, mint ő. Ezzel mindenki tisztában van, mert „Atlasz” folyamatosan hangoztatja. Az ilyen alkalmazottak rengeteg időt töltenek azzal, hogy panaszkodjanak az őket akadályozó tényezőkről, az őket körülvevő emberek inkompetenciájáról és a napi feladataik nehézségeiről.”
Corcoranra visszatérve, szerinte egy negatív beállítottságú alkalmazott szép csendben másik tizenöt energiáját zabálja fel. „Ezért gondolom, hogy a panaszkodók, tolvajok az éjszakában – láthatatlanul dolgoznak” – mondja.
