Nagyjából a tűz felfedezése óta nyomasztja az embert az energiatárolás problematikája. Az őskori kemencékből kikanyargó, hőtároló téglákkal kikövezett, később kettős falú kazánokkal szegélyezett ösvényt bő száz éve taposta széles csapássá a fejlesztők hada. Mert a tüzelőanyag tárolását már a középkori ember is megoldotta, csinos farakásokat halmozott még jó időben, s télen onnan dobálta a hasábokat a kandallóban. Ehhez képest a villamos energiatermelő, -átvivő és -elosztó rendszerek többlettermelésének a fogyasztási csúcsok idejére való tartalékolása a legfogósabb mérnöki feladatok egyike.
Napjainkban még összetettebb kihívásoknak kell megfelelni, hiszen az energiatérkép iránytűje egyre inkább a megújuló energiák irányába fordult. Márpedig, hosszútávon hiába fenntarthatóbbak a fosszilis megoldásoknál a megújuló energiaforrások, ha mind a szél-, mind a napenergiát hasznosító berendezések csak időszakosan, s rendkívül ingadozó kimenettel termelnek villamos energiát. Ha fúj a szél, vagy süt a nap, az ebből származó többletenergiát tárolhatóvá és hozzáférhetővé kellene tenni az olyan időszakokra, amikor az optimális mennyiségnél kevesebb áll rendelkezésre, vagy amikor a fogyasztási csúcsidőszakok jönnek. Lényegében ebből a szükségletből fakad az igény, hogy alternatívenergia-tároló berendezésekkel támogassák az elektromos hálózatot. Bár az ilyen típusú energiatermelés jóval fenntarthatóbb, mégis jelentős kihívás a megbízható teljesítmény igények szerinti biztosítása.
Jelenlegi tudásunk szerint az elektromos energia „nagy tömegben” és hosszabb ideig nem tárolható, ezért a későbbi felhasználás céljára átalakítják, majd a hálózatba való visszatáplálás előtt visszaalakítják. A legismertebb megoldásnak a szivattyús tározók számítanak, ahol a helyzeti energiát használják az átmeneti tárolásra, s a rendszerek hatásfoka 80 százalékos. A nap- és szélerőművek esetében azonban oly nagy a termelés ingadozása, amit már nem lehet a szivattyús tározókkal kiegyenlíteni. Ezért az iparági fejlesztők lázasan keresik az új piacképes megoldásokat. Manapság a kémiai energia formájában – tehát elemekben, illetve akkumulátorokban – történő tárolás játszik kulcsszerepet.
Az energetika és az automatizálás terén globális piacvezető ABB az energiatárolásban is évszázados üzleti tapasztalattal rendelkezik. Az energiatárolásra szolgáló korai fejlesztéseik közül kiemelkedőek a szivattyús vízenergia-rendszereket kiegészítő megoldásaik, míg az akkumulátoros energiatároló rendszerek területén egy évtizedes a cég piacai tapasztalata. Technológiák széles skáláját kínálják a különféle energetikai szükségleteknek megfelelően a néhány tíz kilowattostól a több száz megawattos teljesítményig, lett légyen szó, ipari fogyasztókról vagy éppen vasút-üzemeltetőkről. Ezek a létesítmények segítenek egyensúlyt teremteni az energiaszükséglet és az energiakínálat viszonyában. Stabilizálják a hálózati feszültséget és frekvenciát, hidat vernek az energiaellátásban a rövidtávú áramkimaradások esetén, valamint a biztonságos leállítást és a back-up feladatokat is elvégzik. Ezen megoldások célja fokozni a rugalmasságot, növelni az energiabiztonságot, és minimalizálni a környezeti hatásokat.
Az ABB Svájc legnagyobb energiatároló akkumulátorának telepítését az ország vezető energiaszolgáltatójával az EKZ-val együttműködésben végzi. Az egy megawatt csúcsteljesítményre méretezett berendezés kereken 500 kilowattóra tárolására képes – ez nagyságrendileg egy átlagos családi házban élő család egyhavi elektromos energia igényének felel meg. Míg legutóbb a több mint 8 millió angol háztartást és üzleti vállalkozást ellátó UK Powers Networks energiaszolgáltatóval működött együtt az ABB egy dinamikus energiatároló megoldás kifejlesztésén. A berendezés lehetővé teszi, hogy a helyi szélerőmű által termelt megújuló energiát szükség esetén a hálózatba táplálják.
Az autóipar is fontos célterülete az energiatárolásnak. Ezt már az elektromos autókért rajongó kisfiúk is tudják. A nagyteljesítményű akkumulátorok, tároló cellák nélkül elképzelhetetlen a robbanómotoros gépjárművek nyújtotta szabadságélmény elérése az új technológiával. Ám ritkán gondolunk arra, hogy a hagyományos autóipar is mennyire kiszolgáltatott az áramszüneteknek. Az ipari robotokkal dolgozó automata gyártósorok védelmi rendszerét már egy kisebb feszültségletörés is riadóztatja, s akár egy rövid feszültség kimaradás is leállítja a gyártási folyamatot, ami nem csak tetemes időveszteséget jelent, de komoly költséghatásokkal is járhat a bonyolult gyártófolyamat újraindítása. A hatékony energiatároló megoldások tehát alapvető feltételei a profitábilis működésnek.
