A Karácsony-szigeteken élő, a remeterákokkal rokon pálmatolvaj (Birgus latro) 55 hatalmas példányára rögzítettek nyomkövetőt – számoltak be róla kutatók a PLoS ONE című tudományos folyóiratban. A tanulmány megállapítása szerint az akár 1 méter hosszú lábakkal bíró tízlábú szárazföldi rákok általában viszonylag kis körzetben élik mindennapjaikat a résekben vagy a fák gyökerénél lévő otthonuk körül.
A követett rákok azonban képesek voltak 3-4 kilométert is megtenni azért, hogy vízhez és élelemhez jussanak, vagy párosodjanak. Ilyenkor többnyire a sziget őserdeje és a part közötti útvonalaikon mozogtak. A hímek a korábbi feltételezésekkel ellentétben szívesebben mozdultak ki az erdőből, és távolabbra vándoroltak, mint a nőstények – a kutatók szerint azért, mert előnyben részesítik a sós tengervizet az édesvízhez képest.
Előfordult, hogy a szakemberek bolondját járatták a rákokkal, és elszállították őket 1 kilométerre otthonuktól. Ha a vándorlási útvonaluk mentén tették ki az állatokat, akkor azok általában megtalálták a hazavezető utat, ami az első demonstrációja annak, hogy ezek az ízeltlábúak hosszabb távolságról is képesek visszatalálni. Ha azonban az útvonalukon kívül tették ki őket, nem találtak rá a hazavezető útra, és „elvesztek” – idézte a tanulmányt a LiveScience című tudományos portál.
Az egyébként dögevő rák – amely a világ legnagyobb szárazföldön élő ízeltlábú állata – képes felmászni a kókuszpálmára, és ollójával feltörni a megszerzett kókuszdiót. Az Indiai-óceán és a Csendes-óceán térségében megtalálható állat akár 60 évig is elél.
