Az első, 200 főből álló kontingens szombaton, egy második 150 fős erősítés pedig vasárnap érkezett a közép-afrikai fővárosba, ahol ezzel közel 600-ra emelkedett a francia katonák száma. A párizsi források szerint eddig mintegy 250 francia katona állomásozott az országban.
Franciaország állandó katonai támaszponttal rendelkezik Gabonban, ahonnan rendszeresen tud mozgósítani erőket afrikai regionális válságok esetén. Innen már decemberben is küldtek erősítést Banguiba, amikor a lázadók első akciójukat megindították.
Laurent Fabius francia külügyminiszter vasárnap megerősítette, hogy Francois Bozizé elnök elhagyta a Közép-afrikai Köztársaságot. A diplomáciai tárca vezetője óvatosságra intette az országban tartózkodó francia állampolgárokat, és arra kérte őket, hogy „maradjanak otthonukban”.
Diplomáciai források szerint a francia katonák honfitársaik és más külföldi állampolgárok védelmén kívül ellátják a Bangui repülőtér biztosítását is. A tájékoztatás szerint az országban tartózkodó mintegy 1200 francia állampolgárt „nem fenyegették meg, nem vették célba, miután Franciaország nem foglalt állást az ügyben valamelyik fél támogatásával”. „Ezért jelenleg evakuálást sem tervezünk” – tette hozzá a francia diplomáciai forrás.
Banguiba szombaton törtek be a Séléka szövetség lázadó harcosai, hogy megdöntsék Bozizé hatalmát, s ellenőrzésük alá vontak minden stratégiai pontot a fővárosban. Az éjszakai nyugalom után vasárnap reggel heves tűzharc tört ki, de a harcok intenzitása rövid idő múltán alábbhagyott. A szövetség szombaton – már nem először – lemondásra szólította fel Bozizé elnököt. A Séléka tavaly decemberben indított fegyveres akciót az elnök ellen, mert szerintük az államfő nem tartja be a velük kötött békemegállapodást, így például azokat a rendelkezéseket, hogy a kormányzat fizet a fegyverüket letevő lázadóknak, és segíti őket a társadalmi beilleszkedésben.
Az államfőt azóta nem látták, hogy pénteken hazatért a Dél-afrikai Köztársaságból. Név nélkül nyilatkozó tanácsadója azt közölte, hogy az elnök vasárnap reggel az Oubangi folyón keresztül a szomszédos Kongói Demokratikus Köztársaságba menekült.
