Minden vereség magában rejt egy tanulságot is. Ha ezeket felismerjük és alkalmazzuk a céljaink felé vezető úton, egy idő után már nem átoknak éljük meg a megbotlásokat, hanem egy értékes lehetőségnek, amiből tanulhatunk.
Ettől még persze nem lesz kevésbé fájdalmas a tanulási folyamat, de talán megkönnyíti a helyzetünket, ha elfogadjuk: vannak dolog, amelyeket valóban csak akkor tudunk megérteni és megtanulni, ha nem csak a siker adta magasságokat éljük meg, hanem a küzdés mélypontjat is.
A felelőtlenség csapdája
Akkor értjük meg igazán, hogy mit jelent felelősségteljesen gondolkodni és cselekedni, amikor látjuk, hogy mit okozunk a felelőtlenségünkkel. Amikor nem készülünk el valamivel időre, nem tartunk be egy ígéretet vagy cserben hagyjuk a munkatársainkat, elbukunk, mint megbízható ember és mint megbízható dolgozó.
Ezen az úton azonban megtanulhatjuk, hogy a komoly dolgokat nem szabad lazán venni, hiszen az az igazán szép és jóleső siker, amit úgy érünk el, hogy száz százalékig beletesszünk magunkat.
Az aranyat érő türelem
Nem látjuk a türelem igazi értékét addig, amíg nem szorul rá valaki a mi megértésünkre. Amikor fiatalok voltunk, elvártuk a világtól, hogy türelmes legyen velünk. Amikor dolgozunk, szeretnénk, ha megértenék a nehézségeinket és segítenének a siker elérésében, főként azzal, hogy megadják hozzá a kellő időt.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Viszont vannak helyzetek, amikor megfordulnak ezek a szerepek, és nekünk kell türelmesnek lennünk másokhoz. Ekkor értjük meg igazán, hogy ez milyen nehéz, mégis mennyit jelent a másiknak. Ezt leginkább a szülővé válás tanítja meg az embernek, de a cégvezetők is biztosan megtapasztalják ennek fontosságát. Ha türelmesek tudunk maradni, akkor mi is több megértést és támogatást fogunk kapni.
Eső után köpönyeg
Sokszor csak akkor vesszük észre valaminek az értékét, amikor már elveszítettük. Ez azonban nem csak a magánéletünkben létező probléma: megjelenik az üzletben is.
Egy értékes csapatjátékos elvesztése nagy csapás lehet egy vállalkozásnak, azonban megelőzhető lenne a megfelelő bánásmóddal. Amikor mi koordináljuk egy team munkáját, nem szabad elfelejtenünk, hogy ezeknek az embereknek a megélhetésük, a lakhatásuk és a családjuk biztonsága függ az állástól. De ha nem értékeljük kellőképpen a munkájukat, előbb-utóbb továbbállnak.
Ha a csoport munkája nem halad előre az elvárt mértékben, előbb próbáljuk meg minden “puzzle-darabnak” megtalálni a legmegfelelőbb helyet, és csak akkor váljunk meg valakitől, ha biztosak vagyunk benne, hogy nem tudjuk hasznosítani a képességeit.
Megérteni a gépezet működését
Csak akkor tudjuk megtalálni a legjobb megoldást, ha tudjuk, hogy mi a valódi probléma. Körbevehetjük magunkat olyan emberekkel, akik minden helyzetben tudják a jól bevált receptet, de ettől még mi nem leszünk hatékonyabb vezetők.
A mi felelősségünk, hogy sikerül-e a “gépezet” minden hibáját kijavítani.
Mi vagyunk a mankó
Az egyik legfontosabb felismerés, hogy mi magunk vagyunk a kulcs az egyéni sikereinkhez. Amíg mi akadályozzuk saját magunkat, addig mások sem tudnak támogatni minket.
Tulajdonképpen ez a megbízhatóság alapja is: hiszen hogyan tudnánk igazi támaszt nyújtani valakinek, ha még mi sem számíthatunk magunkra? És honnan tudnánk megítélni, hogy valaki megbízható-e, ha még magunkban sem tudunk igazán megbízni?
Ahhoz, hogy megtanuljunk segíteni magunknak, rengeteg figyelmet kell fordítanunk a saját gondolatainkra és érzéseinkre, a belső harcainkra. Viszont ha ez megvan, az egyik legértékesebb mankó lesz a kezünkben, a munkánk és a magánéletünk során egyaránt.
A kudarc a legjobb személyiségteszt
Sosem derül ki, hogy mire vagyunk képesek, amíg el nem bukunk néhányszor. Hiszen valószínűleg nem létezik olyan ember, aki már az első próbálkozásnál hibátlanul csinált mindent.
Ha szeretnénk a legtöbbet kihozni magunkból, tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, majd visszatekintve gondoljuk át, hogy mit lehetne jobban csinálni.
Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy a fejlődés és az előrelépés egy folyamat, nem pedig a cél.
