Az ősz első napja nem csak az iskolákat bolydította fel, de a nyáron nyugvó felminősítési várakozásokat is újra élesítette. A Fitch tavaszi felminősítése óta a bóvli és a befektetési kategória határán billeg a magyar államadósság, hiszen hagyományosan két kedvező besorolás kell ahhoz, hogy ismét befektetésre ajánlott ország legyen hazánk.
Konzervatív faktor
Bár az S&P három hét múlva esedékes hitelminősítése már a forintpiaci várakozásokba is beárazódott. Kiss Mónika, az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője úgy véli: nem valószínű a magyar államadósság szeptemberi felminősítése. Annál is kevésbé, mert ez a hitelminősítő a legkonzervatívabb a három közül, s eddig is mindig utolsóként lépett.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”96″]
Arról sem feledkezhetünk el, hogy az MNB háttértanulmánya szerint az idei felminősítést a legvalószínűbb forgatókönyv szerint az ország külső sérülékenységének már megvalósult, illetve további csökkenése válthatja ki. És ugyan a külső sérülékenységet megragadó mutató értéke már tavaly is benézett a kategória határnak számító 100-as szint alá, s vélhetően idén sem emelkedett. Ám a határesetekben az S&P fenntartja magának a mérlegelés lehetőségét. És ugye ilyenkor lép életbe a sokat emlegetett „konzervatív faktor”.
Talán novemberben
Kicsit sanszosabb, hogy november 4-én a Moody’s minősíti fel a magyar államadósságot – vélekedett Kiss Mónika. Annál is inkább, mert már a Moody’s módszertanát elemző MNB háttértanulmány is arra jutott egy évvel ezelőtt, hogy az adósságráta csökkenését támogató folyamatokat 2015-ben pozitív kilátással jutalmazta a hitelminősítő, s a kedvező tendenciák fennmaradása esetén 2016 novemberében nagy valószínűséggel a befektetésre ajánlott kategóriába tartozó „Baa3”-as szintre javíthatja a magyar besorolást.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Nem automatikus!
Pesszimistább a Raiffeisen véleménye. Ahogy Pálffy Gergely elemző fogalmazott: az előttünk álló egy-másfél évben nem várnak felminősítést. Így az idén ősszel sem. Nem annyira a mutatók miatt, mert azok akár indokolhatnák is a magasabb magyar besorolást. Sokkal inkább a gazdaságpolitikai bizonytalanságok okozhatnak gondot.
Pláne, hogy a felminősítés nem automatikus, a hitelminősítőknek komoly játéktere van a mérlegelésre. Ráadásul, 2018-ban választások lesznek, s a magyar költségvetés a kormányzati ciklusokban jellemzően „farnehéz”.
Ki figyel a hármakra?
Szerencsére a piac nem a hitelminősítőket követi. Ma már minden nagyobb befektetési alapnak saját minősítő rendszere van. Vagyis a magyar eszközök értékeltsége nem kizárólagosan a „három nagy” megítélésen múlik. Ennek ellenére, nem csak a benchmark követő alapok esetében, de például a devizapiacon és a kötvényhozamok alakulásán is nyomon követhetjük a felminősítési várakozásokat. Úgy látszik, ez már olyan parkett hagyomány, mint a gyorsjelentési szezon. Valójában senkit sem érdekel, de azért mégis…
