Mint mondta, hosszabb távon ugyanakkor összesimul a két adósságpálya. Hogy mi az oka, a rövidebb horizonton való eltérésnek? Nos, a különbség közel fele a tavaly vártnál gyengébb gazdasági növekedéssel és a romló növekedési kilátásokkal magyarázható.
Az is figyelmet érdemel – folytatta -, hogy tavaly óta jelentősen változott az elsődleges költségvetési egyenleg, amennyiben az idei évben reálnyugdíj emelés történt, ami GDP 0,6 százalékával emelte meg a nyugdíjkiadásokat.
Nehezen értékelhető, mégis figyelmet érdemlő körülmény, hogy a jegybanki előrejelzés szerint 2016-18-ig veszteséges lesz az MNB.
Pozitívumnak tekinthető ugyanakkor, hogy az elmúlt időszak közel 150 bázispontos alapkamat csökkentése nyomán olcsóbbá válik az államadósság finanszírozás. Az állampapír hozamok nagyjából 200 bázisponttal jöttek lejjebb, ami nem azonnal jelentkezik az állam finanszírozásában, de folyamatos az átstrukturálódás, ahogy a meglévő – még magasabb hozamon kibocsátott – adósság idővel lecserélődik az alacsonyabb hozamúra.
Észre kell venni, hogy az MNB jelentés szerint az államháztartási szférában az EU-transzferek és az állami beruházások még az amortizáció szintjét sem érik el, vagyis nettó tőkeleépülés történik. Bár idővel korrigálódni fog a folyamat, és el fogja érni a következő években az amortizációt a beruházás.
A jegybanki jelentés szerint, ahhoz, hogy a Maastrciht-i államadósság kritériumot elérjük, vagy egyszeri, a GDP 0,4 százalékát (120-150 milliárd forint) kitevő, tartós költségvetési kiigazítás szükséges, vagy pedig folyamatosan a GDP 0,1 százalékának megfelelő kiigazítás az egymást követő években.
