Feltették a 100 milliárd dolláros kérdést
A klímacsúcs időpontja gyorsan közeledik, de a finanszírozás kényes kérdését még mindig nem tisztázták. Már csak két hónap van vissza, és úgy látszik, ez hátráltatja legjobban a tárgyalásokat.
Francois Hollande vezetésével a becslések szerint 30 állam-, és kormányfő találkozott az ENSZ 70. közgyűlésén, ahol az éghajlatváltozás és a klímacsúcsra (COP21) való felkészülés volt a napirend elején.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
„A találkozó célja, hogy a tárgyalások kapjanak egy kis politikai támogatást, különösen a finanszírozás és a megvalósítás terén” – mondta egy francia elnökhöz közeli forrás.
Franciaország még a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetet (OECD) is felkérte egy jelentés készítésére, amit október 9-én, Limában fognak megvitatni.
Romain Benicchio, az Oxfam vezető tárgyalója reméli, hogy a jelentés tisztázni fogja a 100 milliárd dolláros kérdést.
„Egy közös módszert kell kitalálnunk, mert most minden országnak saját szabályai vannak az éghajlatváltozás elleni harc finanszírozására. Emellett biztosíték is kell a magánfinanszírozáshoz” – tett hozzá.
Segítő kezet nyújtottak
Az említett 100 milliárd dollárt a 2009-es koppenhágai ENSZ klímacsúcson ajánlották fel a fejlett országok. Ez volt az elkötelezettségük szimbóluma, hogy segítséget nyújtanak a fejlődő országoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban.
Sajnos a terv eddigi értelmezései csak viszályt szítottak a fejlett és fejlődő országok között. „Több hónapja a viták középpontjában a megállapodás ambíciói állnak ahelyett, ami igazán fontos, mégpedig a finanszírozás” – mondta az Oxfam képviselője.
Állami vagy magánfinanszírozás?
Az Oxfam szerint éves szinten eddig 17 és 20 milliárd dollár közötti állami pénzt különítettek el a fejlődő országoknak, de a befektetési alapok és a magánszektor befizetései még nincsenek benne.
Az egyik leggyakrabban elhangzott kritikája az éghajlatváltozási finanszírozási tervnek az, hogy csak a források 20 százalékát különítették el az alkalmazkodási törekvésekre. Pedig ez kulcsfontosságú az olyan fejlődő országok megsegítéséhez, akik az éghajlatváltozás hatásaival élnek együtt.
Romain Benicchio szerint, ha nagyon akarnák, akkor félre tudnának tenni évente 100 milliárd dollárt, de ez politikai szempontból kontraproduktív lenne.
A fejlődő országoknál a sikeres megállapodás alapvető feltétele a finanszírozás. „És azt mindenki tudja, hogy nem lesz megállapodás, ha nincs egy ambiciózus válasz erre a kérdésre” – mondta az Oxfam képviselője.
A sikerhez vezető út azonban hosszú. Csak napok választják el az országokat a határidőtől, amikor felajánlásokkal járulhatnak hozzá a klímaharchoz. Eddig csupán 70 tervet mutattak be.
Sokan a feltörekvő országok közül, mint például Brazília, India és Dél-Afrika, megtehetik felajánlásaikat az ENSZ közgyűlésen, de ha az egész listát nézzük, amin 195-en vannak, még sok ország van vissza.
Az Európai Parlament súlya
Az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottsága is csatlakozott azokhoz, akik sürgetik a finanszírozási terv és a párizsi célok elfogadását.
A nem hivatalos állásfoglalásban az EP-képviselők felszólították az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy ”kiszámítható, új és utólagos pénzügyi” mechanizmust annak érdekében, hogy méltányosan hozzájárulhasson az évenkénti 100 milliárd dollárhoz 2020-ig.
Az EP-képviselők eddigi javaslatai között volt olyan is, amelyben azt mondták, osszanak ki szén-kvótákat az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréből (ETS) a fejlődő országoknak, vagy ajánlják fel a tranzakciós adóból befolyt állami bevételük egy részét az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra.
Röviden a klímaharcról
Az ENSZ 1992 óta évente szervez klímakonferenciát, ez a COP. Idén kerül sor a 21. ilyen konferenciára Párizsban. A cél a széndioxid-kibocsátás visszaszorítása, amellyel megakadályozható lenne a klímaváltozás további romlása. Az elfogadható szint fenntartásának költségét évente 500 és 1500 milliárd euróra becsülték.
