A Budapest Economic Forum kerekasztal-beszélgetésén Bod Péter Ákos, a Budapest Corvinus Egyetem professzora, Karvalits Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) korábbi alelnöke és Virág Barnabás az MNB jelenlegi ügyvezető igazgatója osztották meg a hallgatósággal, hogyan látják a monetáris politika lehetőségeit és feladatait.
Negatív kamatok mindenek felett?
Az alacsony kamatkörnyezet és a defláció veszélye olyan helyzet elé állította a jegybankokat, amelyben új megoldásokat kellett keresni. A csökkentés és a negatív kamatok egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket és a fiskális ösztönzés sem volt elégséges – mondta el Bod Péter Ákos.
Karvalits Ferenc szerint a tartósan negatív kondíciók azt jelzik, hogy fundamentális problémák vannak a gazdaságokban. A világ belekerült egy pénzügyi szuperciklusba, amelyből klasszikus monetáris politikai eszközökkel nem lehet kijutni, és az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a problémák fundamentális jellegűek. Ebben a helyzetben az Egyesült Államok jegybankja bátrabban és ügyesebben nyúlt az új eszközökhöz, míg az európai jegybankok óvatosan léptek. Ennek következtében az európai bankoknál még mindig a mérlegek leépítése zajlik, ami nem segíti a gazdaságösztönzést, hiszen a hitelezés visszafogott maradt.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”99″]
A monetáris politika alapvető változásokon megy át, a korábbi axiómák megdőltek, ezért új megoldásokra van szükség a válságkezelésben – mutatott rá Virág Barnabás. A negatív kamat eléggé aktuális kérdés, jelenleg öt országban alkalmazzák, amelyek részesdése a világ GDP-jéből 25 százalék. De a céljukat egyik esetben sem érték el, egyik az árstabilitás elérése (például az Európai Központi Bank (EKB) és japán, svéd jegybank), a másik árfolyambefolyásolás (svájci és dán jegybank) volt. Sem a hiteldinamikában nem volt ez impulzus, az inflációt sem indította be és árfolyamra se olyan hatása volt, mint amire számítottak.
Tehát ez nem elég hatékony, ezt mutatja az eszközáremelkedés a világban, amely egy újabb probléma lesz, nem pedig megoldás – hívta fel a figyelmet a jegybank igazgatója.
A mennyiségi lazító programok marginálisak maradtak, a pluszlikviditás nem került át a reálgazdaságba a pénzügyi közvetítőrendszerből, így a fogyasztást sem élénkítette. Mindez együtt okozta, hogy a hazai monetáris ploitika új eszközöket vet be céljai elérésének érdekében.
Új megoldások kellenek
A Corvinus Egyetem professzora szerint a deflációs probléma és a növekedési lassulás a fejlett országokra igaz, de a világ többi részére nem. Ugyanakkor a monetáris politika hatóköre véges, de a fiskális hatókör is. Ezért a növekedési ütemvesztésnek a megoldását más helyeken kell keresni, például a szociális politikában vagy az ipari forradalom átalakulásában. Meg kell osztani a terheket, mert a monetáris politika önmagában nem tudja kezelni a problémákat.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Ezt erősítette Karvalits Ferenc is: a jegybankok jelenleg túlterheltek, mindenre nem terjednek ki az eszközei, így nem tudják csak ők beindítani a növekedést. Nagy veszélynek teszik ki viszont a pénzügyi szektort, ha tartósan bő likviditást adnak alacsony kamatok mellet, mert az eszközök drágulnak, de a reálgazdaság nem növekszik.
Virág Barnabás szerint 2008 előtt az alapkamattal próbáltak a jegybankok a céljaikat elérni, de most már szükség van hitelösztönző lépésekre.
Mi lehet a magyar monetáris politika célja?
Bod Péter Ákos szerint a magyar monetáris politika illeszkedik a nemzetközi trendekhez, az egyik célja a növekedés beindítása. Ugyanakkor ha egy befektető nem látja maga előtt a piacot, és nem támogatja a jogszabályi környezet, akkor nem fog befektetni, beruházni, és meg kell nézni, hogy ezt mi okozza. Ha egy jegybanki eszköz, amely korábban új megoldás volt, megszokottá válik, akkor meg kell szüntetni, mert nem megoldást, hanem újabb problémát jelent.
A jegybanknak az inflációs cél elérése kell legyen a fő célja, az eddigi tanulságok hozták a másodlagos feladatokat, ezek a pénzügyi stabilitás és a keretrendszer biztosítása, ezen túl nincs más cél, nem szükséges más expanzió – mutatott rá Karvalits Ferenc
A jegybank korábbi alelnöke szerint a többi eszköz jelentős hosszú távú fiskális ösztönzőket hordoz, de ez a kormány faledata, ez nem lehet jegybanki feladat, mert nem elég hatékony és túlzottan fiskális jellegű.
Új eszközök
Virág Barnabás elmondta, hogy az elsődleges cél az árstabilitás fenntartása, valamint a 3 százalékos infláció elérése. Természetesen befolyásolja az eszközöket a magyar helyzet, a válság idején magas eladósodottság (állami és lakossági) volt a probléma, de az elmúlt években az állam devizaadóssága csökkent, a lakosságnál a devizakitettség megszűnt. A növekedési hitelprogram (nhp) harmada olyan beruházás volt, amely enélkül nem valósult volna meg.
Az eszköztár átalakításának okairól elmondta, hogy a magyar gazdaság induló helyzete eltért a régiós országokétól, ezért kellett eltérő eszközrendszer, amelyet a kockázati felár magas mivolta, a tartós hitelleállás és vállalati hitelek visszaesése indokolt. Mostanra ez a trend megfordult a kkv-knál, az nhp már kivezető szakaszba érkezett. De tovább keresik az utakat a hitelezés beindítására, hogy a pénzügyi ösztönzés hatása átszűrődjön a reálgazdaságba. Ezért is alakították át a jegybanki betéteket, hogy a likviditás a gazdaságban keresse a helyét.
Karvalits Ferenc szerint félő, hogy ezek az aukciók volatilitást és bizonytalanságot hoznak a rendszerbe, a bankok számára nehezebben kezelhető a helyzet. További bizonytalansági tényező, hogy egy külső sokk hatására mi fog történni.
