A MarketWatch publicistája, Priya Anand összegyűjtötte a 10 legnagyobb hibát, amelyet befektető a globális piacokon elkövethet.
1. Amikor fogalmunk sincs, mit csinálunk
Noha többek között a megtakarítási programokon keresztül sokan találkoznak a befektetések egyszerűbb fokozataival, sajnos a többség még mindig igen alacsony pénzügyi ismeretekkel bír szerte a világon.
Az Egyesült Államokban például egy 2012-es tanulmány szerint egy átlagos felnőtt mindössze 2,9 kérdésre tudott helyesen válaszolni 5 pénzügyi alapismeretet mérő kérdésből – csupán 14 százalék felelt helyesen az összesre.
Ráadásul sokan egyáltalán nem követik szorosan az indexek alakulását. Amikor 2013-ban az S&P 500 index 30 százalékot emelkedett, a Gallup néhány hónappal későbbi felmérésben mindössze az amerikaiak 7 százaléka tudta ezt az mértéket. Mi több, 30 százalékuk úgy gondolta, hogy a részvényárfolyamok stagnáltak vagy csökkentek.
2. Mégis túl aktívak vagyunk
Az elmúlt 30 évben az S&P 500 index papírjai évente 11,1 százalékos teljes hozamot biztosítottak, miközben az amerikai részvényalapok befektetői átlagosan csupán 3,69 százalékot kerestek ugyanebben az időszakban.
Ennek egyik oka lehet, hogy az alapkezelők magas költségekkel dolgoznak. Az amerikai befektetési alapoknál az átlagos költség 1,23 százalék, de az olcsóbb részvényalapokat és a drágább alternatív alapokat figyelembe véve ez 1,21 és 1,92 százalék között mozoghat.
Az igazi ok azonban abban rejlik, hogy sok befektető túl gyorsan ad és vesz, miközben az igazán divatos papírokat és alapokat hajszolja. Ezen változtatásoknak pedig mindig megvannak a saját költségei, melyek szépen lassan elnyelik a hozamokat is.
A valódi probléma ez esetben az, hogy a megfontolt és szigorú stratégia helyett sokan szeretnek inkább a pillanatnyi hangulatra hallgatni.
3. Nem tudjuk, mire fizetünk
A különböző megtakarítási programok esetében sokan nincsenek tisztában a pénzügyi termékek pontos költségszerkezetével. Ebből adódóan sokan nem is tudják, hogy pontosan mit fizetnek, ráadásul gyakran alul is becsülik azt. Az USA-ban például 10 amerikaiból 9 alaposan alulbecsülte a nyugdíj megtakarításának költségeit.
Éppen ezért érdemes alaposan átnézni, hogy egy-egy termék esetében pontosan milyen szolgáltatásért milyen költséget számolnak fel, mivel ezek elsőre nincsenek mindig világosan megfogalmazva. Az is lehet, hogy olyanért fizetünk, amire valójában nincs is szükségünk.
4. Mindenkiben megbízunk, aki ért a pénzhez
A Gallup felmérése szerint a befektetők 75 százaléka felkeresett valamilyen pénzügyi tanácsadót, hogy befektetési tervet készítsenek. Nem mindegy azonban, hogy kiben bízunk meg, amikor a személyes pénzügyeinkről van szó.
Gyakran előfordul ugyanis, hogy olyan is pénzügyi tanácsadónak állítják be magukat, akik valójában csupán pénzügyi termékeket forgalmaznak, és egyszerűen az az érdekük, hogy minél vonzóbbá tegyék, amit árulnak.
Természetesen nem kell mindenhol átverést sejteni, de egy megfelelő tanácsadó esetében sosem árthat egy írásos megállapodás, amely rögzíti a szabályokat és a feltételeket.
5. Nem tudjuk, mikor vernek át minket
Világszerte a leggyakoribb befektetői hiba, amikor valaki bedől egy irreálisan vonzó ajánlatnak. Ha ugyanis valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem is igaz.
Amennyiben tehát azzal találkozunk, hogy valaki lehetetlenül magas hozamot ígér szinte nulla kockázat mellett, akkor érdemes gyanakodni. Noha mindez igen egyértelműnek látszik, befektetők tömegei még mindig bedőlnek a könnyű pénz csábításának.
A biztonság kedvéért ilyen ajánlatokkor érdemes utánanézni a terméknek és a forgalmazónak – akár a felügyeleti szerven keresztül is.
6. A kor nem mindig jár bölcsességgel
Amikor vagyonkezelésről van szó, az idősebb korúak sokszor komoly hátrányból indulnak. Egy 2013-as amerikai kutatás szerint 65 év fölött sokkal nagyobb az esélye a rossz pénzügyi döntések meghozatalának, mint fiatalabb korban.
Ráadásul az idősebbek gyakrabban hoznak kockázatosabb és rosszabb befektetési döntéseket, mint némileg fiatalabb társaik. Az sem mellékes, hogy a Finra amerikai pénzügyi szabályozó hatóság kutatása szerint a korosabb befektetők esetében 34 százalékkal nagyobb az esélye, hogy pénzügyi csalás áldozatai legyenek, mint 40-es társaiknál.
7. Félünk túl sokat kockára tenni
Tavaly a nyugati részvénypiacok újabb és újabb csúcsokat döntöttek. Az amerikai Dow Jones például 7,5 százalékot erősödött, míg az S&P 500 11,4 százalékkal emelkedett, a lakosság jelentős része azonban nem sokat érzett mindebből. Az Egyesült Államokban például a lakosság mindössze 54 százaléka birtokolt valamilyen részvényt 2014-ben, szemben a 2000-es internetbuborék idején tapasztalt, rekordnak számító 67 százalékkal.
Ez elsősorban azzal a félelemmel magyarázható, hogy a korábbi válságok erősen rombolták a pénzügyi piacokba vetett bizalmat, és sokan a bika tombolása ellenére is félnek részvényekbe fektetni. Ennek következtében pedig tömegek maradtak ki az elmúlt évek szárnyalásából.
8. Gyorsan nyúlunk a pénzhez
Amennyiben valakinek lekötött megtakarítása van, és idő előtt akar hozzájutni a pénzéhez, sokszor komoly többletköltséget kell fizetnie, illetve esetleges adókedvezményektől is eleshet. A 2008-as válság után fellépő nehéz gazdasági helyzet azonban mindenhol tömegeket kényszerített arra, hogy hozzányúljon a megtakarított pénzéhez, az esetleges negatívumok ellenére is.
Noha ez egy kifejezetten káros befektetési stratégia, akik ehhez folyamodtak, alapvetően nem a jövőbeli hozamokra vagy az extra költségekre gondoltak elsősorban. Ha ugyanis a válság következtében valaki elveszítette a munkáját, akkor a megatakarítás sokkal inkább a mindennapi megélhetéshez kellett, és a nap végén a legkisebb jövedelem is többet ért, mint a semmi.
9. Együtt a csordával
A pénzügyi és a közösségi média, illetve a különböző online fórumok könnyen lehetővé teszik a befektetőknek, hogy megosszák egymással a véleményüket. Ez akár jó is lehet, de az igazi probléma az ezzel együtt járó csordamentalitásban rejlik.
Gyakran áll elő ugyanis a „vak vezet világtalant” esete, amikor a rossz befektetési stratégiák egymást befolyásolva kialakítják a „nyáj” irányát, ami egyértelműen alacsony hozamokhoz vezet.
Hasonlóan működik az is, amikor egy neves vállalat prominens személyisége megjelenik a gazdasági médiában. Jóllehet a befektetők ilyenkor egy-egy információmorzsa kapcsán fellelkesülhetnek, mégis érdemes kritikával fogadni az elmondottakat és az azt övező árfolyammozgást egyaránt.
10. Az okos nem mindig enged
Ha valaki kisebb nagyobb veszteséget kénytelen elkönyvelni egy befektetés kapcsán, az normális része a rendszernek. Ilyenkor érdemes összeszorítani a fogakat, és hideg fejjel tovább lépni.
Amennyiben azonban valaki csalás áldozata lesz, a legkevésbé sem jó taktika, ha egyszerűen túllép az eseményeken. A különböző botrányok is azt bizonyítják, hogy még a legélesebb szemű befektetők is belefuthatnak a csapdába, ilyenkor pedig jó tudni, hogy milyen módon működik a kártalanítás, és mely felügyeleti szervek és hatóságok illetékesek eljárni az ügyben.
