Az ENSZ szakértők hivatalosan megszabott feladata az volt, hogy vizsgálják ki a vegyi támadás tényét, de ne hibáztassanak senkit. Az ellenőrök pontos iránymutatást jegyeztek fel két rakétacsapásról, amelyek egy damaszkuszi kormányzati elit erődre utalnak, nevezetesen a Mount Qasioun hegyre, amelyikről rálátni az elnöki palotára és meg lehet védeni annak szomszédságát, és ahol az elnöki Köztársasági Őrgárda és a hadsereg igen felfegyverzett Negyedik Divíziója állomásozik, a katonai rendszer központjaként.
Harag és félelem költözött Damaszkuszba
A két rakétatámadás adatainak közlésében – amelyek jelentőségét az ENSZ nem kommentálta – a jelentés erősebb bizonyítékot jelent, mint az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia hírszerző szolgálatai által eddig nyilvánosságra hozott jelentések. A bizonyíték szerint a szíriai hadsereg bűne a vegyi támadás, amellett, hogy a szomszédos városrészekről és magaslatokról magas éghetőségű hagyományos lőszert is kilőttek.
A Mount Qasioun, Damaszkusz legjelentősebb katonai pozíciója fenyegetően magaslik a feszült főváros és külső városrészek fölé, ami miatt harag és félelem költözött a lakosokba. Ez a katonai központ vakon követi Assad parancsait, az elit egység kialakított hálózatát az elnök belső köre irányítja.
A helyiek elvetik azt a rezsim által terjesztett és az oroszok által visszhangzó teóriát, miszerint a felkelők vetették volna be a vegyi fegyvert, hogy lehetetlen helyzetbe hozzák a rezsimet, mivel ezek a fegyverek a rezsimhez hű katonaság szilárd és állandó ellenőrzése alatt vannak. A teóriát ezennel az ENSZ ellenőrök pontos adatai is cáfolják, eloszlatva a kételyeket.
A felkelők ugyanis sohasem jutottak be a Mount Qasioun katonai bázisra. Taktikailag és technikailag majdnem biztos, hogy képtelenek lennének megszervezni és tartós tűz alatt tartani, rakéták kilövését összehangolni egy olyan katonai területről, ahol nem lehetnének észrevétlenek.
Szarin gázzal töltött rakétákkal támadtak
Az ENSZ szabványos mérésekkel és technikákkal szerzett egyértelmű bizonyítékokkal rendelkezik arról, hogy augusztus 21-én szarin gázzal töltött rakétatámadás történt egyes területeken.
A támadás egyik helyszínén az ellenőrök megtalálták azt a helyet, ahol a rakéta áthaladt a növényi rétegen egy fal felett, mielőtt elérte a talajt és feltárták a kisméretű becsapódás kráterét. Feljegyezték, hogy a kráter és a növényzet átszúrása kétséget kizáró módon vonalba állítható, és 35 fokot zár be az aljzat szintjével.
Damaszkusz más városrészében, ahol hasonló támadás volt, egy 330 milliméteres rakéta ért földet – az ellenőrök leírása szerint – egy viszonylag puha földterületen. A rakéta motorja épségben megmaradt a föld alatt, ahonnan a szakértők ásták ki. A rakéta tengelye szerintük pontosan 285 fokot zárt be a függőlegessel.
A szakértőknek nyilvánosan tartózkodniuk kellett a magyarázatokkal kapcsolatban, azonban a feljegyzett adatok iránytűként visszafordítható bizonyítékok, és megmutatják az irányt, ahonnan a rakétákat kilőtték. A támadás földrajzi területét az ellenőrök biztosan látták a saját szemükkel is, annyira a város fölé magasodik. A különböző városrészekből megállapítható irányok a számítások szerint éppen a Mount Qasioun hegyen metszik egymást, Assad elnök bevehetetlen katonai főhadiszállásán.
Honnan indították a rakétát?
„Összekötve a pontokat a megadott számadatok szerint lehetővé teszi számunkra, hogy megállapítsuk, honnan indították a rakétákat, és ezért ki volt a felelős,” közölte Josh Lyons, Human Rights Watchnál a műholdképek elemzője, majd hozzátette: „Nem perdöntő bizonyíték, de sokatmondó”. (A teljes HRW jelentés (angolul) itt olvasható)
A New York Times egy további rakétára is következtet a térképek alapján, amelyet a Köztársasági Őrség 104. számú csapata lőtt ki a Mezzeh légi bázisról, amely a Mount Qasioun lábánál épült.
Név nélkül nyilatkozó amerikai titkosszolgálati források alátámasztották, hogy az USA műholdjai megerősítették az ENSZ adatokat és a Human Rights Watch elemzését, míg a légibázis rakétájának megítélése kevésbé egyértelmű. Kétséget kizáróan a Köztársasági Őrgárda ellenőrzi a várost biztosítva a miniszterelnöki palotát. Ha valaki egy ilyen jól őrzött helyről tüzel, nem törődik azzal, hogy meglátják.
A tettesek bíróság elé kerülnek
Korábban Damaszkusz lakói gyakran gyönyörködtek a barnásvörös naplementében csillogó városban Mount Qasioun lejtőit megmászva, kávézókban kiülve. Most, a polgárháború közepette a hegy nagyrészt tiltott területté vált a kormány által ellenőrzött katonai zónában. Egyik kiemelkedő csúcsán a miniszterelnöki palota van, a másikon antennaerdő.
A kormányzat kiemelt erőkkel van jelen a Köztársasági Őrgárda két századával, itt van a Különleges erők főhadiszállása és számos ágyú- és rakétakilövő állás található rajta, ahonnan napi gyakorlat szerint lövik a felkelőket. Ez a hegy maradt Damaszkusz leginkább őrzött körzete. Eleste azonnal a kormány bukásához vezetne – mondják a helyi megfigyelők.
Ban Ki-Moon, az ENSZ főtitkára, nyilvánosan óvakodott bármilyen következtetést levonni a jelentés alapján a bűnösség kérdésében, megjegyezve, hogy ez túlmutatna az ellenőrök ENSZ mandátumán. „Feladatuk csupán arra terjedt ki, hogy a tényeket feltárják, függetlenül attól, hogy azokat kik, milyen mértékben használták”. Politikai nyomást gyakorolva elvként hangoztatta, hogy a felelősöket meg kell nevezni és nemzetközi büntetőbíróság elé kell állítani, de óvakodott az ENSZ bizonyítékait értelmezni.
„Biztosan állíthatom, hogy a nemzetközi közösség határozott álláspontja az, hogy azok a tettesek, akik használták a vegyi fegyvereket semmilyen körülmények között nem kerülhetik el, hogy ügyük bíróság elé kerüljenek!” – hangsúlyozta a kétkedő újságírók előtt. Nem feltételezték ugyanis, hogy az ENSZ elnöke nem tudja, hogy Szíria nem írta alá a nemzetközi büntetőbíróságról szóló egyezményt.
