Ez a vélekedés bizonyosan igaz, amit mutat a legutóbb a jelentős tőzsdéken végigsöpört pánik. Az árfolyamok zuhantak a többi között a Budapesti Értéktőzsdén is.
Sok hit és tévhit él a kínai gazdaságról
A szakértők itthon is az ázsiai ország kedvezőtlenebb gazdasági kilátásaival magyarázzák ezt.
Kínáról és a kínai gazdaságról sok hit és tévhit él. Ami biztos: két évtized alatt gyökeresen megváltozott az ország. A gazdasági növekedés nyolcvanas, kilencvenes években tapasztalt ciklikussága viszonylag kiegyensúlyozottá vált, amit már akkor óhajtottak a kínai politikai és gazdasági vezetők.
Tény, hogy a húsz, huszonöt esztendővel ezelőtt, a különleges gazdasági övezetekkel akkoriban nyitó ország nem akármilyen meglepetéssel szolgált a világ számára. A fejlődés különös formáját választotta, s egyfajta látszólagos, fokozatos társadalmi váltást biztosított az ország lakosságának.
A tőke persze már akkor dőlt befelé az országba, amit mutat, hogy a kínai, egykor sok ezer biciklista városaként ismert Peking, vagy Sanghaj mára a világ legnépesebb, legforgalmasabb metropoliszává vált. Felhőkarcolókkal, terepjárókkal, lakóparkokkal, hatalmas, a környezetet szennyező forgalommal.
Most, amikor a gazdasági növekedés lehűlését tapasztalja a világ, rögtön aggódni is kezd. Megszólalnak az örök kétkedők. Például Marc Faber az – egyébként rendre borúlátó – nemzetközi befektetési guru. A Mr. Végzetnek is hívott befektető pesszimista jóslataiból sok be is igazolódott az elmúlt hosszú esztendőkben. Most azonban Kínával kapcsolatos kijelentéseinek arra a részére érdemes odafigyelni, amelyek az ország adat szolgáltatásáról szólnak. Szerinte ugyanis a kínai növekedési adatok alaposan kozmetikázottak, az állam hamis statisztikákat közöl. Ezért egyáltalán nem kizárható, hogy mint számos befektető állítja, a növekedés legfeljebb öt, de még annál is alacsonyabb, esetleg két százalékos.
Mindezek a vélekedések persze csupán valós érvekkel kevéssé alátámaszthatók, inkább csak érzelmek. Ami a hivatalos ténynek tekinthető: a kínai GDP 2013-ban még 7,7, tavaly pedig 7,4 százalékkal gyarapodott. Idén, ha beigazolódnak az előrejelzések, már csak hét százalékot tesz ki a gazdaság növekedése.
Miközben Kína politikai és gazdasági vezetése egyet ért a folyamatokkal, az ázsiai ország parlamentje is rábólintott a a növekedési tervre, a világ joggal aggódik. A kínai gazdaság teljesítménye ugyanis azonnal visszatükröződik a világgazdaságban. Például a nyersanyagárakban, lévén Kína nem egy áruféleségben, energiahordozókban a legnagyobb felhasználó.
A politikai vezetés számít egyben arra is, hogy a gazdaság lehűtése együtt jár a belső fogyasztás erősödésével is. Ám, mint minden területen, itt is minden bizonnyal az egyensúly megteremtése a fő törekvés.
Világméretű pánikot keltett a kínai tőzsde
A kínai tőzsdén kialakult legutóbbi pánik végiggyűrűzött a világon.
A háttérben sok szakértő a jüan problematikáját látja. Arról is megjelentek becslések, hogy a válságos időszakban kétezernégyszáz milliárd dollár tűnt el a piacokról.
A becslésekben lehet igazság, s ez önmagában is okozhat problémákat. Különösen, ha a pénz, a tőke kiáramlása tartóssá, tendenciává, pláne trenddé válna. Azt azonban jól ismerjük, hogy a kivált a pénz, de a tőkeáramlás is meglehetősen gyors folyamat lehet. Ma a piac éhes minden hírre. Egy-egy bejelentés, politikai megnyilvánulás, komoly mozgásokat válthat ki.
Másfelől azonban akadnak olyan jelek, amelyek elgondolkoztatóak. Sok elemző úgy véli, hogy a kínai értékpapírpiacon jelenlévő kilencven millió befektető számottevő része valójában játékos. Kis túlzással élve, úgy tekintik a tőzsdézést, mint egy fajta lottó játékot. Ők a mostani pánikhangulatban persze sokmilliónyian likvidálni akartak. Nem biztos azonban, hogy volt rá lehetőségük, vagy éppen idejük.
Elgondolkoztató az is, hogy a kínai vezetés éppen a közelmúltban tette lehetővé, hogy a nyugdíjpénztárak nagy mértékben kockáztassanak a tőzsdéken. Azaz bevételeiknek jelentősebb részét tartsák részvényekben. Ennek a kockázatát a magyar emberek alaposan ismerik. Szinte törvényszerű, hogy ez a politikai lépés visszaüt majd a jövőben. Ám, hogy ezt meglépték az ázsiai országban, az nagyon is figyelemre méltó.
Komolyak a zavarok az adósság megítélésében
Az értékelésekben sajnos számos divatirányzat van. A sajtó elemzőkre hivatkozva előszeretettel rendre túloz. Mekkora az adósság valójában, ez is ilyen kérdés.
Tény, komoly zavarok vannak Kína adósságállományának megítélésében is. Nem rég arról cikkezett a sajtó, hogy eszeveszett mértékben gyarapszik az ország adóssága.
A kínai adósságállomány valóban gyarapodott az elmúlt esztendőkben. Az igazság azonban, hogy a Nemzetközi Valutaalap 2013-ban készített összesítése, illetve előbecslése szerint Kína 2015-ben a 147-ik helyen áll a bruttó nemzeti jövedelemre kivetített 19 százalékos államadósságával, s az elkövetkező esztendőkben inkább lefelé csúszást jósol ebből a szempontból a szervezet.
További fontos dolog. A kínai állam nemrég azt közölte: aranytartaléka 53,31 millió uncia (1.658 tonna) volt június végén. Ilyen adatot egyébként 2009-ben hoztak nyilvánosságra ez előtt. Ezzel a tartalékkal a hatodik helyre tornázta fel magát az ázsiai állam.
A pénzügyi helyzetet jellemzi, hogy a kínai pénzügyi rendszer változatlanul a világ nagy hitelezői közé is tartozik. A venezuelai elnök a minap azt jelentette be, Kína ötmilliárd dollár kölcsönt ad arra, hogy a dél-amerikai ország növelje olajkitermelését. Kína a hírt nem erősítette meg, de azt ismerjük, hogy Venezuela jelenleg napi hétszázezer hordó olajat exportál Kínába.
