Az olajkitermelő országok a jelenlegi 34 millió hordós napi kitermelést 1-1,5 millió hordóval csökkentenék a korábbi elképzelés szerint. A kitermelés csökkentéséért elsősorban a kisebb olajtermelő országok lobbiznak, hiszen rajtuk nagy a nyomás, az elmúlt időszakban radikális áremeléseket és megszorító intézkedéseket kellett bevezetniük.
Maradnak a kvóták
Horváth Ákos szerint azonban a korábbi előzetes megállapodást nem véglegesítik majd, de ha még ez bekövetkezne is, akkor sem bírna túlzott jelentőséggel az olajpiacon, mert a kartell súlya csökken, és a tagországok között is vannak olyanok, amelyek a csökkentett kvóta eléréséig is tovább növelhetnék a kitermelést, együttesen akár több mint napi egymillió hordóval.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”99″]
A megállapodás ratifikálásának Szaúd-Arábia lehet a gátja, hiszen számára az alacsony olajár a piacszerzés lehetőségét veti fel. A kínálati oldalt erősíti Irán visszatérése, de Líbia és Nigéria is messze van még a kapacitásának 100 százalékos kihasználtságtól.
Emellett a nem OPEC országok is folyamatosan emelték kitermelésüket. Oroszország ugyan a kitermelés csökkentéséért lobbizik, de közben, az elmúlt öt évben felfuttatták a termelést.
Kicsivel a jelenlegi árszintek felett ismét üzembe állhatnak az amerikai palaolaj-kitermelő kapacitások, amelyek korábban átírták a szabályokat a kőolaj világpiacán. Az Egyesült Államokban a texasi Permi-medence palaolaj-lelőhelyén a kitermelési költségek a jelentős technológiai beruházások következtében 30 dollárra csökkentek. Itt és a többi mezőn is gyorsan üzembe tudják állítani a kapacitásokat, amint a világpiaci ár a megfelelő szint fölé kerül.
Egy kisebb kvótacsökkentés vagy annak elmaradása miatt 2017-ben kínálati nyomás alatt marad a piac, az árfolyam pedig az elmúlt fél évben mutatott sávban mozoghat – hívta fel a figyelmet Horváth Ákos.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Fáj a költségvetésnek
Az alacsony szinten ragadt árfolyam több ország költségvetési egyenlegét is rontja, ezért további megszorításokra, devizaleértékelésekre (például a rubelt Oroszországban) és a tartalékok csökkenésére lehet számítani. Szaúd-Arábia költségvetése 84 dolláros olajár mellett lenne egyensúlyban (2016-ban a GDP-arányos hiány 11,4 százalék lehet), Oroszország pedig 80 dollár körül tudná egyensúlyba hozni költségvetését (ami idén 3,7 százalékos mínuszt mutathat).
Szaúd-Arábiában a nominális GDP 45 százalékát az olajipar adja, a bevételek 75 százaléka, az export 90 százaléka az olajtól függ. A kisebb bevételek miatt a korábbi években felhalmozott tartalékokhoz nyúltak hozzá, 2014 januárja óta 165 milliárddal, mintegy 33 százalékkal csökkentek a tartalékok. A kényelmesebb helyzetben lévő Norvégiának egyelőre az okoz fejtörést, hogy nagy állami alapjából a jelenlegi hozamszegény környezetben hogyan tudja kivenni azt az évi 4 százalékos nyereséget, amit a költségvetés finanszírozásra szokott fordítani.
Új utakat keresve
Szaúd-Arábia és Norvégia is a technológiai beruházások felé fordul hasonlóan az iparág több nagy szereplőjéhez.
Az energiaszektor jelentős átalakulás előtt áll a technológiai forradalomnak köszönhetően, ehhez próbálnak alkalmazkodni az említett országok és több vállalat is az elemző szerint. A legnagyobb ágazati szereplők éppen ezért a beruházásra szánt összegek egy részét most éppen megújulóenergia-beruházásokba vagy más technológiákba fektetik, miközben készülnek a hagyományos ágazati modell átalakulására.
Elektromos autókkal jön az új idő
Az olajpiac számára az elekromos autók térnyerése hozhatja a következő nagy válságot. Tavaly 1,2 millió elektromos hajtású, illetve hibrid járművet értékesítettek, ez két év alatt 78 százalékos növekedést jelent. A legtöbb alternatív meghajtású járművet az Egyesült Államokban és Kínában értékesítették, ugyanakkor arányaiban Norvégia vezet, ahol az autóeladások 23,3 százalékát tették ki ezen gépkocsik.
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) becslése szerint 60 százalék feletti éves növekedési ütem mellett az elektromos autók által okozott olajpiaci kereslet csökkenése 2023-ig elérheti a kritikusnak mondható napi 2 millió hordót, ami nagyobb mennyiség, mint amiről most az OPEC kvótacsökkentés címszó alatt tárgyal. Sokat elárul az elektromos közlekedés jelentőségéről, hogy az IEA szerint a világon felszínre hozott kőolaj 63,7 százalékát a közlekedésben használják fel.
Sokat számít az elektromos autók iránti keresletnél, hogy az akkumulátorok ára milyen mértékben csökken, és ez mennyivel teszi olcsóbbá ezeket a járműveket. A kínálati oldalon is van még tennivaló, a gyártási kapacitások növelésére szükség lesz, a Tesla – amely úttörő ezen a területen – még mindig küzd a megrendelések teljesítésvel. Szintén fontos kérdés a megfelelő infrastruktúra, a töltőhálózat kiépítése és a kompatibilitási problémák megoldása. Nagy ösztönzést jelenthet az elemző szerint az állami támogatás, például az adó- vagy parkolási kedvezmények juttatása.
