A britek rövid és középtávon valószínűleg sokat veszítenek azzal, hogy hátat fordítanak az EU-nak: kötelezettségeik megmaradnak, ha hozzá akarnak férni a közös piachoz, jogaik viszont vészesen csorbulnak, az uniós döntéshozatalba sem lesz beleszólásuk – mutat rá a Mazars összefoglalója. Hozzáteszik: az unió nagy valószínűséggel olyan viszony kialakítására törekszik majd, amely nem teszi vonzó alternatívává a kilépést a többi tagállam számára is.
A nemzetközi tanácsadó és könyvvizsgáló vállalat a következő lehetséges forgatókönyveket vázolta fel a brit-uniós viszony alakulására:
A norvég út: Nagy-Britannia csatlakozik az Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz és az Európai Gazdasági Térséghez (EGT), hasonlóan Norvégiához. A közös piachoz való hozzáférés ára azonban magas: be kell fizetnie a közös kasszába, miközben nem vehet részt az uniós döntéshozatalban.
A svájci út: Nagy-Britannia szabadkereskedelmi megállapodást köt az EU-val, vagy minden egyes országgal külön-külön egész kereskedelmére vagy egyes ágazatokra, mint teszi azt Svájc.
A török út: az Egyesült Királyság megállapodhat az EU-val vámunióban is.
A Mazars összegyűjtötte, hogy az adózás és a vállalati működés egyes stratégiai területein milyen változásokkal lehet számolni az áfafizetéstől a közvetett és közvetlen adókon át a munkavállalás szabályozásáig.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”96″]
Vámok
Az Európai Unió egyben vámunió is, tehát az EGT-n belül a termékek szabadon mozgathatók. Külön megállapodás hiányában az Egyesült Királyság és az unió közötti termékmozgások vám-és importáfa kötelesek. Ez mindkét fél számára kedvezőtlen, extra vámköltségekkel és adminisztrációs terhekkel jár.
Mivel Nagy-Britannia tagja a Világkereskedelmi Szervezetnek, esetében alkalmazható a legnagyobb kedvezmény elve, amely ugyan minimálisra csökkenti a vámokat, de mégsem nullára. Ehhez képest megoldást jelenthet a korábban felsorolt három forgatókönyv egyike. További probléma a britek számára, hogy az Unión kívüli országokkal ismét kereskedelmi egyezményeket kell kötnie, amelyek csak évek múlva lépnek majd hatályba.
Áfa
Nyilvánvaló, hogy London nem fogja eltörölni a hozzáadottérték adónemet, csupán a brüsszeli irányelvekhez nem kell majd alkalmazkodnia a jövőben. Maga dönti majd el, hogy mely termékek és szolgáltatások lehetnek adómentesek, illetve hogy milyen áfamértékek alkalmazhatók.
„Bár a brit kormány nagyobb mozgástérrel élhet a jövőbeni áfaszabályozásban, a közösségi áfaszabályozás minden bizonnyal továbbra is jelentős befolyással lesz az Egyesült Királyság adópolitikájára az adóelkerülés és kettős adóztatás kivédése érdekében” – foglalta össze Szmicsek Sándor, a Mazars adópartnere.
Hozzátette: nem lesz alkalmazható az áfavisszaigénylés eddigi rendszere például akkor, amikor európai ország adóalanya számít fel áfát, de fordított esetben is új eljárást kell felállítani.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
A változás érintheti az eddigi „one-stop-shop” rendszer alkalmazását is, amely elkerülhetővé tette azt, hogy a brit cégeknek az összes európai országban be kelljen jelentkezniük áfaalanynak. Ez a lehetőség feltehetőleg megszűnik, így a brit vállalatok számára többletteher lesz 27 különböző áfaregisztráció és áfabevallás. Az ún. „mini-one-stop-shop” rendszer, amely az elektronikus és a telekom szolgáltatások esetében működik, azonban továbbra is elérhető marad.
Ha a jövőben eltérnek az uniós szabályozástól, az kettős áfafizetési kockázatot jelenthet mind a brit vállalatok, mind az oda exportálók/szolgáltatást nyújtók számára.
Közvetlen adók
Az áfától eltérően, a társasági adó, a jövedelemadó és a tőkenyereséghez kapcsoló adó mind-mind országspecifikus adónemek, bár ez nem jelenti azt, hogy a Brexitnek nem lesz ezekre nézve is hatása.
„Az Európai Bíróság az elmúlt években többször korrekcióra kényszerítette Londont ezen adónemek szabályozásában, így változott meg például a vállalatcsoportok veszteségelszámolása, valamint az ellenőrzött külföldi társaságok szabályozása is.
London célja persze a jövőben is a nemzetközi cégek és a magas jövedelmű magánszemélyek országba csábítása, ezért a briteknek továbbra is alkalmazkodniuk kell az uniós szabályozáshoz” – tette hozzá Szmicsek Sándor.
Látszólag szabad kezet kap London a piaci szereplőknek nyújtott állami támogatások terén, úgy tűnhet, megszabadulhat a „versenytorzításra” vonatkozó brüsszeli kritikáktól. Ugyanakkor, ha a britek csatlakoznak az EGT-hez, továbbra is alkalmazniuk kell az uniós korlátozásokat, tehát ezen a téren sem nyernek semmit.
A támogatási szabályok tiszteletben tartása szükséges számos adócsökkentési lehetőséghez, például a Vállalkozások Beruházást Segítő Rendszere (Enterprise Investment Scheme, EIS), vagy a K+F-ből eredő csökkentő tételek kihasználásához. Így feltehetőleg ezek a csökkentési lehetőségek belekerülnek majd az EU-val kötendő szerződésekbe.
Európai irányelvek
Az EU számos irányelvet dolgozott ki az adóterhek csökkentése érdekében, különösen a forrásadók terén. Az anya-leányvállalati irányelv lehetővé teszi az uniós leányvállalatoknak, hogy forrásadó-mentes osztalékot fizessenek az anyavállalatnak, a kamat-jogdíj irányelv pedig a kamatokat és jogdíjakat terhelő forrásadót küszöböli ki.
Bár az Egyesült Királyságnak kiterjedt kettős adós egyezményhálózata van, ez nem minden esetben mentesít a forrásadó megfizetése alól. Megfelelő egyezmény, illetve uniós irányelv hiányában az Egyesült Királyságból történő kamat- és jogdíjkifizetéseket 20 százalékos forrásadó terhelhetné, amely ahhoz vezethet, hogy a kifizetések kedvezményezettjei „bruttósítási záradék” útján történő kompenzációt várnak el.
Ehhez hasonló módon az uniós országokból történő ilyen jövedelemtranszferek forrásadóztatása várható. Ami az osztalékokat illeti, az ilyen jellegű kifizetésekben részesülő brit vállalatok általában mentesülnek a kapcsolódó társasági adó alól, így a forrásadó abszolút költségként jelenne meg. Megfordítva, ha az Egyesült Királyság nem adóztatja meg az osztalékok kifizetését, az ottani vállalatok által kifizetett osztalék az EU-ban nem lenne forrásadó-köteles.
Az egyesülési irányelv megkönnyíti az Unión belüli átszervezéseket azzal, hogy a kilépési adókat elhalaszthatóvá teszi. Ez az irányelv a továbbiakban nem lenne alkalmazható az Egyesült Királyságban. London ezen a területen is külön megállapodást próbál majd kötni Brüsszellel, és legjobb esetben nem jár majd rosszabbul, mint uniós tagsága idején.
London aktív közreműködésével szövegezte meg az EU irányelv-tervezetét az adóelkerülés megakadályozására, és a britek élen jártak az ellenőrzött külföldi társaságok („CFC”) működésére vonatkozó szabályok bevezetésében is.
A multinacionális vállalatok számára a legnagyobb kérdés a vállalati kamatok levonhatósága, amelynek tervezett felső korlátja az EBITDA („kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény”) 30 százaléka, ez a korlát is szerepel a irányelv tervezetében. Valószínű tehát, hogy London az Unión kívül is hasonló elvek szerint alakítja majd politikáját.
