Beleszól az EU is
Az erről szóló rendelet szerint „Új épület létesítése során, amely energiamegtakarítási célú hazai vagy uniós pályázati forrás vagy a központi költségvetésből származó támogatás igénybevételével valósul meg”, meg kell felelnie a költségoptimalizált követelményszintnek.
A rendelet értelmezését – még ha annak megfogalmazása kétséget is hagyhatna – az általa végrehajtani célzott uniós jogszabály pontosítja. Az Energy Performance of Building Directives (EPBD) szerint a költségoptimalizált követelményszintet azokra az épületekre is alkalmazni kell, amelyek éppen nem energetikai, hanem egyéb állami, költségvetési támogatásban részesülnek.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Az EPBD alapján ugyanis „Amikor ösztönzőket nyújtanak épületek felépítéséhez vagy jelentős felújításához, a tagállamok figyelembe veszik az energiahatékonyság költségoptimalizált szintjeit.”
Hosszú távon jól jár mindenki
A költségoptimum szint és az ehhez kapcsolódó energetikai megoldások hosszú távon és fenntartható módon biztosítják, hogy a rezsi alacsony maradjon. Emellett számos társadalmi és gazdasági hasznot is generálnak: magasabb és stabil marad az ingatlanok értéke, a családok melegebb és komfortosabb lakásokban élhetnek, mennyiségében csökken és az ingadozó energiaáraknak kevésbé kitetté válik a lakossági energiafogyasztás.
Az új házakat minimum ötven évre építjük. Közös érdekünk, hogy állami támogatással már ma csak olyan lakások épüljenek, melyek megfelelnek a 2018-tól általánosan is érvényessé váló épületenergetikai követelményeknek.
Fontos szempont az is, hogy már most úgy kell az új épületeket megtervezni, hogy ha 2018-ban kerülnek átadásra, akkor csak a költségoptimalizált szintet teljesítő épületek kaphatnak használatbavételei engedélyt. Új épület építése esetén ráadásul a költségoptimalizált szint okozta többletkiadás gyorsan, mintegy öt év alatt megtérül.
