Szerbia azért döntött a privatizáció mellett, mert eddig évi 120 millió dollárral volt kénytelen szubvencionálni az üzemet, a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött egymilliárd euróról szóló, hároméves készenléti hitelmegállapodás egyik feltétele azonban az volt, hogy megvonják a veszteséges állami cégek kormányzati támogatását.
Az érdeklődők január 5-ig jelentkezhettek a szerb privatizációs ügynökségnél ajánlatukkal, amely a vállalat 80 százalékának megvásárlására vonatkozott.
Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök korábban valóságos „mentőakciónak” nevezte az acélművek eladását. A belgrádi kormány magára vállalta a cég mintegy 400 millió dolláros adósságát, a vevőnek pedig kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy az üzem egyik kohóját teljes kapacitással tovább működteti, a másikban pedig 2016 végéig újraindítja a termelést, továbbá tíz évig nem adja el üzletrészét.
Szerbia két éve már megpróbálkozott az acélmű eladásával, de akkor nem érkezett kötelező érvényű ajánlat. A gyár igazgatója szerint 5 ezer munkahelyet menthetnének meg a cég eladásával, a jövőben pedig további 17 ezer munkahely létesülhetne.
A beérkezett ajánlatokat pénteken tekintik meg. Zeljko Sertic szerb gazdasági miniszter korábban azt közölte, a kormány az idén 188 veszteséges állami céget bezár, és emiatt csaknem 5 ezer munkahely szűnik meg.
