Dalmáciában a felkapott tengerparti helyeken, a világöröksége óvárosokban gyakran párizsi árszínvonalon vehetünk magunkhoz egy pohár bort vagy egy üveg ásványvizet. Ami azért érdekes, mert egyébként a dalmát vendéglátás épp abban különbözik, mondjuk, az isztriai idegenforgalomtól, hogy a pénz nem számít szilárd értékmérőnek.
Amíg a horvát tengerpart északi részén a pénzünkért megkapjuk azt a professzionális ellátást, ami azért jár. Addig Dalmáciában, vagy pénzért sem kapjuk meg, hiába kérjük, vagy ingyen adják, anélkül, hogy kérnénk. Magyarán egy dalmát tengerparti sétány zsufis forgatagában minden kuna kidobott pénz.
A kávé mértékegység
Dalmáciában az idő mértékegysége a kávé. Ha valaki késik egy találkozóról, nem gondolják, hogy baj érte, az a legvalószínűbb feltételezés, hogy beült egy kávéra. Ezért aztán a várakozó is kér egy kávét. Így könnyen előfordulhat, hogy barátok, barátnők a megbeszélt találkozó helyett egymástól nem túl messze eső helyeken külön-külön kávéznak, de nem idegesítik magukat, előbb-utóbb csak összefutnak valamelyik helyen.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Splitben a kávézó egységek 15-20 méterenként követik egymást. Tehát az elfogyasztott kávék száma egyben a távolság mérésére is kiválóan alkalmas. A környékbeli alvó városkákban, például a Kastelákban, melyekből éppen hét van, sem kell 30 méternél többet gyalogolnunk, hogy kávét kapjunk. Egy született dalmát ennél nem is gyalogol többet, mert ahogy egy régi közmondás tartja, aki ennél többet talpal, már nem is igazi dalmát.
Reggel 6-kor nyitnak
A dalmát kávézó jellemzően reggel 6-kor kinyit, s nem is téveszthetjük el a nyitás időpontját, mert ebben az órában már minden templomtoronyban teljes erővel harangoznak. A kávéházakban a friss újságokat is megtaláljuk, s az első leckét már ebben a csodás tengerparti órában megtanulhatjuk, hogy a kávé mellé mindig jár a nagy pohár jeges ásványvíz.
Nem véletlen, hogy mindenki kávét iszik. Egy kévé 7-8 kuna, míg az ásványvíz még olcsóbb helyen is lehet 16-18 kuna, a limonádéról már nem is szólva. Ennek ára simán 20 kuna fölé kúszhat. Miközben a kávéhoz kapunk cukrot, s a vízhez kérhetünk citromot is. Így jó esetben 7 kunából kijött a kávé és a limó.
Meghív a zöldséges
Némi gyakorlattal bárhol megtaláljuk az olcsó helyeket. Csak arra kell figyelni, hogy hová járnak a helyi lakosok, elvégre nekik is fogyasztani kell valahol. Az árarányok talán az egykori Raguzában, a mai Dubrovnikban a legelképesztőbbek. Az óvárosban 30 kuna is lehet egy kávé, pár száz méterrel odébb 15-20 kuna, ha tovább kutakodunk, 6-8 kunáért is megkaphatjuk, olyan félreeső zugokban, ahol például a helyi lakosok kártyáznak.
De a legendásan drága trogíri óvárosban, a katedrális tőszomszédságában is ittam kávét ezen a nyáron 10 kunáért: a Corte Barban.
Dalmáciát mégis azért szeretem, mert ha nem először jár valahol az ember, akkor még a zöldséges is számon tartja, hogy visszatérő a vendég. Ilyenkor a pár szem paradicsom, a zacskó hagyma mellé elkerülhetetlen egy csésze bosnyák (török) kávé. Meg az ezzel járó terefere: nagy a hőség, nőnek a gyerekek, fáztak télen az olajfák….
