Az Európai Bizottság előrejelzése alapján 2018-ra a magyar háztartások növekedési hátránya a lengyelekhez képest tovább növekszik, a szlovákokhoz képest stagnál, míg a csehekhez képest valamelyest csökken. Így 2018-ban egy magyar háztartás alig negyedével fogyaszt majd többet, mint 2002-ben, míg egy cseh 45 százalékkal, egy szlovák 52 százalékkal, egy lengyel pedig több mint kétharmadával.
Késleltetett követés
A magyar háztartások fogyasztása jellemzően késleltetve követi a reáljövedelem változását. Ez jól látszik a válságot megelőző időszakban, amikor a reáljövedelem 2006. évi visszaesését a fogyasztás csak 2 évvel később követte, de a 2013 utáni fellendülés időszakában is.
A vizsgált 16 évben 2 jelentősebb felfutás volt a fogyasztásban. Az első 2002 és 2006 között, amely főként a hitelbőségnek, a költségvetési szektorban bekövetkezett bérkiáramlásnak, valamint a nyugdíjemeléseknek köszönhető, míg a második az európai hitelválságot követően (2013-tól), ami az alacsony bázison kívül főként az uniós támogatások reálgazdaságba gyűrűzésének, valamint a minimálbér dinamikus emelésének a következménye.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Kis javulás
A magyar háztartások egy főre jutó fogyasztása euróban és vásárlóerő-paritáson (PPS) mindössze 4 százalékponttal közelített az EU28 országok átlagához 2002 és 2016 között. Eközben a másik három országban ennél jelentősebb növekedés mérhető: a szlovákok euróban számolva 28, PPS-ben 23, a lengyelek 11, illetve 18, míg a csehek 14, illetve 11 százalékponttal közelítettek az EU28 átlagához.
Két további szomszédos ország, Horvátország és Románia EU28-hoz mért egy főre jutó fogyasztásának alakulása jelentősen különböző pályát ír le. A horvátok hozzánk hasonló szintről s hozzánk hasonlóan alig javultak, miközben a románok a többi vizsgált országhoz képest jóval alacsonyabb bázisról indulva jelentősen közelítették az uniós átlagot.
Mindezek eredményeként jelenleg a fenti országok közül euró alapon csak Románia marad el tőlünk, PPS alapon azonban már egyikük nincs mögöttünk.
Mitől lehet ez?
Leszakadásunkért elsősorban a 2006-ig tartó költekezést követően elkerülhetetlenné vált kiigazítás, a Magyarországot különösen erősen érintő 2008-2009-es világgazdasági válság, majd a 2010-11. évi élénkítési kísérletet követő újabb kiigazítás (Széll Kálmán terv) a felelős. Súlyos problémát okozott a lakosság devizában (főként svájci frankban) történt ezt megelőző eladósodása, majd a forint különösen erőteljes leértékelődése is.
A fogyasztást egyrészt közvetlenül fogta vissza a reálkeresetek 2007-14 átlagában bekövetkezett stagnálása, az eladósodott háztartások törlesztési terheinek tartós és jelentős emelkedése, 2011-ben az adórendszer alacsony jövedelműek – s ezzel a fogyasztás – kárára történt átalakítása, miközben a bizonytalan gazdasági környezet miatt a lakosság körében erősödött a megtakarítási kényszer.
Eközben a másik három V4 ország háztartásai nem szenvedtek el ekkora sokkot. 2016-18-ban viszont a magyar fogyasztás várhatóan gyorsabban bővül a szlováknál és a csehnél.
Jelentős eltérés
A KSH Háztartásstatisztika adatbázisa alapján (amelynek adatai 2003 és 2016 közötti időszakra állnak rendelkezésre) a fogyasztás bővülésének üteme jelentős eltérést mutat az egyes jövedelmi csoportokban. Az alsó három jövedelmi tizedbe tartozó háztartások egy főre jutó nominális fogyasztása 52-61 százalékkal között nőtt a vizsgált 13 év során, míg a 6-10. decilis reprezentánsai 83 százalék feletti bővülésre voltak képesek.
Vagyis ezen időszakban nőtt az alacsony és a magas jövedelmű rétegek közti szakadék. A szétválás a teljes vizsgált időszakra jellemző volt, ugyanakkor 2010 után még gyorsult is a polarizáció.
A 2017. évi becslés és a 2018. évi előrejelzés esetében a nemzetközi összehasonlításnál az Európai Bizottság, míg a csak Magyarországot bemutató ábrákon a GKI becslését és előrejelzését használták.
