Miközben az amerikai állampapírpiac keltette aggodalmak vetnek árnyékot a héten a tőzsdékre, amennyiben mától 250 milliárd dollárnyi állampapír kerül aukcióra, s a befektetők azon aggódnak, hogy a 3 százalékos szint is áttörésre kerülhet, ami további tőzsdei leértékelődési köröket indíthat el. Más szóval, a medvék már tényleg a tőzsdék ajtajában brummoghatnak. Talán még ennél is érdekesebb, hogy átért az óceánon a jegybanki paradigmaváltás eszméje.
Inflációs cél helyett céltartomány
Már januárban arról olvashattunk az Equilor befektetői blogján, hogy az Egyesült Államokban paradigmaváltásra készülnek. A Fed egyik döntéshozója, Eric Rosengren úgy nyilatkozott: időszerű lenne áttérni az inflációs céltartományra, mivel az optimális inflációs szint ugyanúgy változik, mint a munkanélküliségi ráta.
A döntéshozó szerint a 1,5-3,0 százalékos céltartományt kellene kijelölni, mert nem lehet a 2 százalékos optimális szinthez ragaszkodni, ha ahhoz ilyen hosszú ideig kell a kamatszintet alacsonyan tartani.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Még izgalmasabb volt James Bullard felvetése, mely az úgynevezett árszintcél-követésre való áttérésről szólt. Igaz, ezt jelenleg egyetlen jegybank sem alkalmazza. Csak Svédországban próbálták ki, még a két világháború között. Mivel kevés a gyakorlati tapasztalat az árszintcél-követés rendszeréről, számos elméleti szakember figyelmeztet a rendszer lehetséges buktatóira.
Pattanásig feszült buborékok
Most a tengeren innen nyilatkozó Jürgen Starkra hívták fel a figyelmet az Equilor elemzői. Az Európai Központi Bank Igazgatóságának korábbi tagja úgy véli: az ultra-laza politika már régen nem megfelelő, különösen a most tapasztalható globális konjunktúra mellett.
A tartósan alacsony kamatszintek, és az eszközvásárlási programok miatt olyan mértékű többletlikviditás jutott a pénzügyi rendszerbe, mely komoly eszközár-buborékokat hozott létre a részvények és a kötvények piacán, s minél tovább fennmaradnak a jelenlegi keretrendszerek, annál nagyobb lesz a rendszer instabilitása.
Korrekciók sora jöhet
A szakember kitért rá, hogy a jegybankok azért nem mernek gyors lépéseket tenni, mert félnek a hirtelen korrekcióktól, ugyanakkor minél később normalizálják a monetáris politikájukat, annál nagyobb lesz az esélye az olyan hirtelen, és komoly veszteségeket okozó korrekcióknak, mint amilyen február elején volt tapasztalható a részvénypiacon.
Zombikat nevelt a zérus kamat
Stark szerint az EKB deklarált céljai túl merevek, és túlzottan az inflációt helyezik középpontba. A zérus kamatszint miatt teljes mértékben torzult a kötvények árazása, a folyamat jelentős számú „zombivállalatot” hozott létre, melyek csak a jelenlegi, igen alacsony finanszírozási igények mellett tudnak életben maradni.
Külön probléma, hogy egy esetleges újabb válság esetén az európai jegybanknak szinte semmilyen eszköze nem lenne a válság kezelésére, hiszen a kamatszintet nem tudná csökkenteni, és egy újabb eszközvásárlási program sem érné el a kívánt hatást, nem beszélve a jegybank hitelességének csorbításáról.
