Adóelőnyben a megtakarítók
Ajánlást jelentetett meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a nyugdíjbiztosításokról azt követően, hogy 2014 januárjától a jogalkotó személyi jövedelemadó kedvezménnyel támogatja a magánszemélyek nyugdíjbiztosítási megtakarításait. A jogszabályváltozásra reagáló jegybank iránymutatásának célja, hogy az általa meghatározott jó gyakorlatnak megfelelő konstrukciók révén épüljön fel az adóösztönzővel támogatott üzleti nyugdíjbiztosítási piac.
Az ajánlás alkalmazását az MNB 2014. július 1-jétől várja el a biztosítóktól és biztosításközvetítőktől. A jegybank a továbbiakban vizsgálni fogja, hogy nem jogellenes vagy a fogyasztóknak nem jár-e indokolatlan hátránnyal, ha egy piaci szereplő esetlegesen az ajánlásban foglaltaktól eltérően jár el.
Az ajánlás elvárása, hogy – különösen a konstrukciók szerkezetét és költségeit tekintve – egyszerű szerkezetű, átlátható, értékálló és ügyfélelőnyt adó nyugdíjbiztosítások jelenjenek meg itthon. Fontos, hogy a biztosító olyan, az ügyfél igényeinek megfelelő ösztönzési rendszert alakítson ki, amely elősegíti a szerződések tartós fennmaradását, a fogyasztók szakszerű közvetítést kapjanak. Elvárás, hogy a termékekhez kötődő adóelőny az ő nyugdíjcélú megtakarításaikat gyarapítsa, ne a biztosítókhoz kerüljön.
Magasabb költséggel jár a biztosítás?
Nagy Koppány felügyeleti igazgató és Szebelédi Ferenc felügyeleti főosztályvezető elmondták: napjainkban a piacon magas és alacsony költséggel járó nyugdíjbiztosításokat is lehet kötni, átlagosan azonban a nyugdíjbiztosítások magasabb költségű befektetésnek számítanak.
Az MNB megpróbálta összevetni a különböző adókedvezménnyel járó, nyugdíjcélú termékek költségszerkezetét, ennek alapján 15 éves futamidő és átlagos, 6 százalékos hozam mellett az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében 1,87 százalékos, a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) esetében 0,73 százalékos az átlagos vagyonarányos teljes költség mutató. A TKM (teljes költség mutató) vagyonra vetített mutató, amely jelzi, hogy hozzávetőleg mekkora hozamveszteség éri az ügyfelet egy költségmentes hozamhoz képest egy biztosítási termék esetében.
Nem lehet nyerészkedni
A jegybank ennek érdekében 10 éves lejáratnál legföljebb 4,25 százalék, 15 évesnél 3,95 százalék, 20 éves futamidőnél pedig 3,5 százalék teljes költségmutatót (TKM) tart elfogadhatónak a nyugdíjbiztosításoknál. Összetett, az átlagosnál magasabb hozampotenciálú, hozam- vagy tőkegarantált vagy speciális biztosítási kockázat esetén, külön indoklással ennél maximum 2 százalékkal magasabb TKM-re van mód.
Mivel a nyugdíjcél rendszeres, élethosszig tartó jövedelmet jelent nyugdíjba vonulás után, szükséges, hogy e termékek az igényekhez alkalmazkodó járadékszolgáltatást is tartalmazzanak. Ha az ügyfél viseli a befektetési kockázatot (unit-linked termékek), akkor elvárható, hogy a biztosító kínáljon az ügyfél adott életciklusának megfelelő befektetési lehetőségeket. A fogyasztók számára világosan ki kell derülnie, hogy mekkora és milyen befektetési kockázat hárul rájuk.
Fontos elvárás, hogy a nyugdíjbiztosításokat az azok sajátosságait ismerő, befektetési ismeretekkel is bíró, jól képzett közvetítők árusítsák, akik –– az ügyfelek igényeinek helyes felmérése után – a fogyasztóknak megfelelő terméket ajánlanak.
