Míg 2017-ben 7110 forint volt az egészségügyi szolgáltatási járulék, az újév első napjától már 7320 forintra nőtt a havi összeg. Ez lebontva annyit tesz, hogy az eddigi 237 forint helyett már 244 forintot vonnak naponta a társadalombiztosításra. De mi is ez pontosan?
A TB-ről dióhéjban
A társadalombiztosítás mindenki számára kötelező, ez pedig fizetési kötelezettséggel is jár. Ezzel biztosítjuk ugyanis, hogy egyes egészségügyi ellátásokat térítésmentesen igénybe vehessünk. A járulékot akkor is fizetnünk kell havi szinten, ha éppen nem állunk rendszeres kezelés alatt.
A bejelentett dolgozóknak ezzel tulajdonképpen semmi tennivalójuk nincsen, mindent a munkáltató intéz, a járulékot levonják a bruttó bérünkből a személyi jövedelemadóval és egyéb járulékokkal együtt.
A havi 7320 forintot a munkanélküli ellátás során is fizetik utánunk. Ha viszont nincs bejelentett munkahelyünk és a munkanélküli segélyre sem vagyunk jogosultak, saját zsebből kell fizetnünk a járulékot, ha nem akarunk többtízezres számlát kézhez kapni egy esetleges kórházi ellátás után.
A jogosultság megszűnését, tehát a felmondást, elbocsátást vagy a munkanélküli ellátás lejártát követően még 45 napig biztosítottak maradunk.
A gyes-en, gyed-en vagy gyet-en lévő szülőknek, a nyugdíjasoknak, az ápolási díjat igénybe vevőknek és a szociálisan rászorultaknak a szabályozás szerint nem kell egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetniük.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Értjük, hogy kötelező, de mire használhatjuk?
A biztosítottak az egészségügyi törvényben meghatározott ellátásokat vehetik igénybe többletköltség nélkül.
Előírják például, hogy a területi ellátásra kötelezett kórházaknak el kell látniuk minden beteget, aki a lakóhelye szerint meghatározott intézménybe beutalóval érkezik. Ha a beutaló másik kórházba szól, akkor is ingyenes a szolgáltatás, de csak abban az esetben részesülhetünk benne, ha ezzel nem hátráltatjuk a területi betegek ellátását. A sürgős esetekben azonban az ország bármely kórházában ingyenes a kezelés.
A szakorvosi rendelők által nyújtott nőgyógyászati, urológiai, bőrgyógyászati, szemészeti, fül-orr-gégészeti, pszichiátriai, addiktológiai, onkológiai, valamint a sebészeti és baleseti sebészeti szakrendelések beutaló nélkül is térítésmentesen vehetőek igénybe, de ezekben az esetekben is szükség lehet időpontfoglalásra. Ezeken kívül a kontrollvizsgálatok és a kúraszerű kezelés alkalmai is ingyenesek, beutaló hiányában is.
Továbbá a megfelelő járulékok megfizetéséért cserébe a társadalombiztosítás táppénz fizetésével pótolja a betegség vagy keresőképtelenség miatt kiesett jövedelmünk egy részét.
Ezeket már saját zsebből kell fizetnünk
Ha egy kórház egészségügyi szolgáltatását beutaló nélkül vesszük igénybe, kötelesek vagyunk megtéríteni az ellátás költségének 30 százalékát, amelynek maximális összege 100 ezer forint lehet.
Emellett nem árt tisztában lenni azzal, hogy az extrém sportok végzése – például vadvízi evezés, bázisugrás, bungee jumping, falmászás, hőlégballonozás vagy sárkányrepülés – közben szerzett sérülések ápolását sem fedezi az Egészségbiztosítási Alap. 2016 elején azonban lekerült a “tiltólistáról” a barlangászat, így az eközben elszenvedett balesetek esetén már nem kell fizetünk a kezelésért.
Nem állja a TB az alkohol- vagy kábítószerfogyasztás miatti detoxikálás költségét, illetve a tudatmódosító szerek használatának kimutatására szolgáló vizelet- és vérvizsgálatokat sem.
A hivatásos sportolók sportegészségügyi ellátása, a nem kötelező oltások beadatása, valamint az esztétikai műtétek sem tartoznak a társadalombiztosítás által fedezett szolgáltatások közé.
Továbbá minket terhel a lőfegyver tartásával és a gépjárművezetéssel kapcsolatos alkalmassági vizsgálatok költsége is.
Miért egyre népszerűbb a magánegészségügy?
A tavalyi év végén az UNION Biztosító publikálta a 2017 őszén elvégzett piaci felmérésének eredményét. Az adatokból jól látszik, hogy egyre növekszik a magánegészségügy népszerűsége: míg 2012-ben csupán a lakosság 37 százaléka vett igénybe valamilyen magánorvosi szolgáltatást, addig 2017-ben már 57 százalék volt ez az arány.
Ráadásul az ellátásra elköltött összeg is egyre növekszik: öt éve 33 ezer, három éve 41 ezer, tavaly pedig már átlagosan 57 ezer forint volt az érintettek által egy év alatt elköltött összeg átlaga.
Emellett a véleménykutatás során megkérdezettek 28 százaléka azt mondta, egészségbiztosításon keresztül szívesen igénybe venné a magánorvosi alapszolgáltatásokat, és ezért akár havi 5-6 ezer forintot is hajlandó lenne fizetni.
De mire ez a nagy érdeklődés? Miért fizetnénk ezreket, tízezreket egy olyan ellátásért, amit ingyen is megkapunk? Elsősorban talán azért, mert nem egészen ugyanolyan a szolgáltatás. Senki sem hibáztatható azért, mert a közegészségügy jelenlegi helyzete, a fokozatosan romló körülményei, az egyre több szakterületen fellépő orvos- és ápolóhiány, illetve az akár hónapokra nyúló, hosszú várólisták miatt elmegy a kedve az ingyenes ellátás igénybevételétől.
A biztosítók szerint egyértelműen az egészségbiztosítások kiterjesztése jelentheti a megoldást. Hiszen jelenleg a magyar dolgozók alig hetede rendelkezik munkáltatóján keresztül valamilyen magánegyészségügyi biztosítással. Ezek az alkalmazottak a cafeteria részeként jogosultak a magánorvosi szolgáltatásokra.
Az egyébként adó- és járulékmentes, pénzügyi alapú egészségbiztosítás a szinte azonnali ellátás és a hálapénz fogalmának kigyomlálása miatt is valószínűleg egyre nagyobb közönséget vonz majd. Ezt vetíti előre az is, hogy egyre több ilyen, magánszemélyként is igénybe vehető biztosítási forma jelenik meg a piacon. Az egyik egészség- és önsegélyező pénztár például március 1-jétől vezet be egy ilyen lehetőséget.
Kint kolbászból van a kerítés?
A hazai közegészségügyi helyzet által kiváltott elégedetlenség már olyan szintekre lépett, hogy a magyar lakosság egy része már a külföldi kezeléstől sem riad vissza.
A CIG Pannónia Életbiztosító 18 és 59 év közöttiek körében készített kutatásából kiderült, hogy fiatalok hatoda szinte biztosan egy másik ország ellátását venné igénybe, ha valamilyen súlyos betegséget diagnosztizálnának nála.
Leginkább a 30-49 év közöttiek vannak lesújtó véleménnyel a hazai állapotokról, az jelentős anyagi terhek azonban visszatartják ezt a korosztályt. Ezzel szemben az 50 év felettiek főként azért mondanak le a határon túli kezelésről, mert nem beszélnek idegen nyelveket.
