A világgazdaságban a munkanélküliség magas maradt, és csak azért nem még magasabb, mert sokan rég kiestek a munkaügyi statisztikákból. A hosszú távú munkanélküliség – amely a 27 hétnél hosszabb ideig állást keresőket tartja számon – jelenleg négyszerese az USÁ-ban a válság előtti szintnek (ahogy az az ábrán szemléletesen látszik).
Középpontba a munkahelyteremtést!
A száraz számok emberi tragédiái miatt számos szervezet vagy személy követeli, hogy a politika elsőrendű célja és középpontja a munkahelyteremtés legyen. Ezt a kézenfekvően alapvető igényt nyomja el a hagyományos – költségvetési – óvatosság, mondván, hogy az állam nem tud kiadásokat előirányozni a munkahelyteremtésre, mivel az nagyobb adósságot generál. Emiatt nem indítanak infrastrukturális beruházásokat, út-, alagút- és iskolák építését.
Ez nemzetgazdaságilag éppen a gazdasági növekedés ellen szól, kevesebb beruházás, kevesebb vállalkozásnak üzlet, kevesebb adóbevétel. Mint ismert, a költségvetési megszorítás önmagában is csökkenti a gazdasági növekedést. A politikusok olyan pályán egyensúlyoznak, hogy ez ne legyen nagymértékű, mert a túlzott eladósodás viszont azzal jár, hogy az állam az erőforrásokat elvonja a piacról a vállalkozók elöl. Ha valaki nem foglalkozik a jelen munkanélküliségével, az a jövőt is feláldozza.
Éppen ezért az egész világon elterjedt megszorító gazdaságpolitika mély kérdéseket vet fel a gazdasági öncsonkítás kérdésében – ha lehet hallgatni a közgazdasági kutatásokra.
A válság okai a jóktól a lemaradókig
A „Válság tegnap és ma” címmel tartotta éves konferenciáját az IMF washingtoni központjában november 7. és 8-án. Egy fórumot kívántak biztosítani ”a válság szerteágazó tényezői innovatív kutatásainak eszmecseréjére és véleménycserét a kutatók és a pénzügyi vezetők között”. A téma tehát a gazdasági válság okait és következményei a jóktól kezdve (Dél- Amerika meglepő stabilitása) az európai lemaradókig.
A legfőbb baj
A dokumentum egyik szerzőnél semmiképpen nem beszélhetünk egy elefántcsonttoronyba zárkózott akadémikusról, mivel a Fed vezetésében a kutatás és statisztikai részleg igazgatója. Olyan szörnyű adatot hoz, hogy a gazdasági visszaesés az USA gazdasági potenciálját már 7 %-kal csökkentette, ami nagyjából évi 800 milliárd dollár kiesés. Igen, ezentúl minden évben. Ez egy elsöprő bizonyíték arra, hogy a legfőbb baj nem az országok – költségvetések eladósodása, hanem az, hogy nem a munkanélküliség leküzdése élvezi a priorítást, így az országok tényleg hosszú távú gazdasági károsodást szenvednek.
A kongresszus egyik alapdokumentumának szerény címe: „Az Egyesült Államok aggregált kínálata: A monetáris politika jelenlegi alakulása és jelentősége” (Aggregate Supply in the United States: Recent Developments and Implications for the Conduct of Monetary Policy).
A dolgozat a végtelennek tűnő visszaesés által bekövetkezett sokirányú, hosszú távú kárra hívja fel a figyelmet. A tartós munkanélkülieket végülis foglalkoztathatatlannak kell tekinteni, az üzleti beruházások elmaradnak gyenge eladási adatoknak köszönhetően. Nemigen indulnak új vállalkozások és a meglévő vállalkozások is takarékoskodnak a kutatáson és a fejlesztésen.
Kik hiányoztak a tanórákról?
Most az IMF, az Európai Unió és sok más ország fő ellenségként az adósságválságot okolja, és a hosszú távú felelősség álruhájában az adósság menedzselését tekinti feladatának, ami át is ment a mainstream média eszközrendszerén keresztül a polgárokhoz, elterjesztve, hogy az adósságleépítés a cél.
Ez az uralkodó nézet saját szempontjából sem következetes. Az adósság sokféle problémát okozhat, azonban a nemzetet csupán akkor szegényíti, ha sok külföldi hitelező van. A belföldi kötvényvásárlók esetében a kamatjövedelem az országon belül marad, ilyen tekintetben a nemzet nem lesz szegényebb. Az USA legnagyobb hitelezője Kína viszont csinos jövedelmet élvez államkötvényei után. Aki arról beszél, hogy az államkötvénnyel gyermekeinktől veszünk fel kölcsönt, hiányzott a tanórákról.
A magam részéről őszintén örülök, hogy ez az újszerű megközelítés eljutott az IMF-hez. (Az eseményről bővebben innen lehet tájékozódni.)
