Január 10-én a spanyol tízéves államkötvények kamata 5% alá esett, első alkalommal csaknem egy éven belül. Bár később a kamatok egy picit emelkedtek, az új kormányzati hitelfelvétel költsége jelenleg kb. 2,5 százalékponttal alacsonyabb, mint akkor volt, amikor az eurozóna felbomlása miatti aggodalmak a tetőpontra hágtak 2012 júliusában. Az olasz beteg is jól érzi magát. A tízéves olasz államkötvények kamat is közeledik a 4%-hoz, ami ugyancsak csaknem 2,5 százalékponttal alacsonyabb a tavalyi csúcsoknál.
Más mérőszámok is javulást mutatnak. Az olasz és spanyol nagybankoknak sikerül hosszú lejáratú kötvényeket kibocsátani. Úgy tűnik, az európai bankok is valószínűleg csökkenteni fogják függőségüket az Európai Központi Bank (EKB) hosszú távon végzett refinanszírozási műveletein keresztül nyújtott mentőövtől. Huw van Steenis, a Morgan Stanley elemzője úgy számol, hogy a bankok (főként az Európa központjában lévő bankok) 100 – 200 milliárd eurót (133- 266 milliárd USD-t) készpénzben visszafizethetnek abból az 1 billió euróból, amelyet a központi banktól kértek kölcsön 2011-ben és 2012-ben. Mario Draghi, az EKB elnöke azt nyilatkozta, hogy „pozitív fertőző betegség” söpör végig Európán. Az elképzelésnek van némi érdeme, de tényleg a gyógyulás útjára lépett a régió?
Az első ok a befektetői optimizmusra Draghi úr garanciáiból fakadnak, miszerint az EKB bármilyen szükséges intézkedést megtesz az euro megmentése érdekében. Ez robbanásszerű kötvényvásárlásokat indított el a fedezeti alapok részéről, amelyek az olasz és spanyol adósságban elfoglalt short pozíciókat fedték le. “Azt mondanám, hogy az [euro] összeomlás alapú kereskedés zamatának 80 vagy 90 %-a már eltűnt” – nyilatkozta egy alapkezelő.
Az olyan intézményi befektetők, mint a nyugdíjalapok és biztosítótársaságok most visszatérnek ezekre a piacokra. Ennek részbeni magyarázata az, hogy a spanyol és az olasz kötvények még mindig szaftos hozamokat kínálnak, más piaci eszközök nyomott kamataihoz képest, még akkor is, ha hozzáigazítják őket a nem-teljesítési kockázathoz.
Draghi úr pozitív fertőző betegsége ugyancsak szerepet játszhat. Az államkötvények árai nem egyszerűen tükrözik az állami pénzügyek egészséges voltát, hanem befolyást is gyakorolnak rájuk. Mind Spanyolország, mind pedig Olaszország esetében a 3-4 %-os kamat mellett fenntarthatónak tűnő adósságok fenntarthatatlanokká válnak, ha a kamatok tartósan 6-7 %-ra emelkednek, ami ésszerűtlenné teszi a befektetők számára azt, hogy folyton eladják a kötvényeket még akkor is, ha közben azok olcsóbbakká válnak. Másrészt az óvatos befektetők, mint pl. a biztosító táraságok hajlamosak arra, hogy a nagy volatilitást mutató, vagy gyors áresést produkáló kötvényeket eladják, mert ezek a változók kihatnak a belső kockázatuk mértékére.
Az ilyen technikai jellegű tényezők meg is fordulhatnak, nyilatkozta Andrew Balls, a PIMCO kötvényalap-kezelője, akinek cége most már néhány hónap óta vásárol spanyol és olasz kötvényeket, miután előzőleg azok nagy részét eladta. “Amikor a [kötvény] árak esnek, az emberek el akarnak adni, és ez az ellenkező irányban is működhet,” mondja Balls úr. “Ha kötvényhozamok továbbra is tartósak, vagy esnek, ha a volatilitás továbbra is tartós vagy esik, akkor az ember … a befektetők tömegeit viheti a piacra.”
A kötvénypiacokba helyezett bizalmat jelenleg a válság fordulópontjának tekintik. Az alapvető jelek egy része azonban félrevezető lehet. Az egyik aggodalom az, hogy a gyenge bankok és a gyenge kormányok közötti kapcsolatok újra megerősödhettek az elmúlt hónapok során. A kötvénykereskedők azt gyanítják, hogy a spanyol és olasz államadósság iránti kereslet nagy része az elmúlt hónapokban e két ország belföldi bankjaitól eredt.
A Barclays úgy számol, hogy ezt részben a gyenge spanyol bankok nemrég történt újratőkésítése segítette elő. “Anekdotába illő módon az ember azt látja, hogy amikor nincs spanyol ünnep [és nincsenek spanyol kötvényvásárlók] nő az vételi és az eladási ár közötti különbség” mondta egy befektető. Bár vannak jelei a külföldi befektetők megújult érdeklődésének, úgy tűnik, ők a rövidebb lejáratú kötvényeket vásárolják (és ily módon potenciálisan őket védik az EKB kötvényvásárlásai a saját Nyílt Monetáris Tranzakciók nevű programja alapján).
A fentiek alapjául szolgáló gazdasági kép komor marad. Németország gazdasága zsugorodott a negyedik negyedévben. A munkanélküliség rendkívül magas a periféria országaiban, ami a társadalmi nyugtalansággal kapcsolatos félelmeket táplálja. Spanyolország és Olaszország azt kockáztatja, hogy nem teljesítik a deficitcsökkentési célkitűzéseiket. Mindkét országban a kisvállalatok szenvednek a banki finanszírozás hiányától; abban az esetben, amikor sikerül hitelhez jutniuk, fizetnek, mint a katonatiszt. A gazdaság teljesítménye a periféria nagy részében az előrejelzések szerint idén csökken.
A legaggasztóbb az, hogy a hozamok esése tompíthatja az eurozóna politikusainak a reformokat érintő kemény döntések meghozatalára irányuló késztetését. “Az európai politikacsinálók csak akkor mozdulnak, ha fegyvert szegeznek rájuk, és az egyetlen elérhető fegyver maga a piac.” mondta a Citigroup elemzője, Willem Buiter. “Az a körülmény, hogy az állami vezetők szabadságra mennek a fájdalmas döntések elől, valahányszor enyhül a nyomás, az egyik oka annak, hogy a pozitív fertőző betegség miért nagyon káros.”
