Az Iron & Smith Kft. a „be impulsive” színes ábrás megjelölés
védjegyként történő lajstromozását kérte Magyarországon a Szellemi
Tulajdon Nemzeti Hivatalától. Az Unilever NV nevű holland cég
azonban tiltakozott a védjegybejegyzési kérelem ellen, arra
hivatkozva, hogy az sértené a számára már korábban bejegyzett
„Impulse” uniós szóvédjegyhez kapcsolódó jogokat.
Az ügy irataiból az ugyan nem derül ki, hogy a magyar cég által
kért védjegybejegyzés, illetve a holland vállalkozás korábbi
közösségi védjegye pontosan milyen termékekre vagy szolgáltatásokra
vonatkozik, az azonban igen, hogy nem azonos termékekről vagy
szolgáltatásokról van szó. Ilyen esetekre az uniós védjegyjog azt
írja elő, hogy a korábban bejegyzett közösségi védjeggyel azonos
vagy ahhoz hasonló megjelölés nemzeti védjegyként történő
bejegyzését meg kell tagadni, ha a közösségi védjegy az unió
területén jó hírnévnek örvend, és ezt sértené a kérdéses megjelölés
bejegyzése.
A holland cég által hivatkozott „Impulse” védjegyről kiderült,
hogy az a hozzá kapcsolódó értékesítési és reklámtevékenység miatt
az Egyesült Királyságban és Olaszországban ismert, és jó a hírneve,
Magyarországon azonban a fogyasztók nem ismerik. A magyar hivatal
ilyen körülmények között elutasította a védjegybejegyzési kérelmet.
Az elutasító határozat bírósági felülvizsgálatát végző Fővárosi
Törvényszék azt kérdezte az EU legfőbb bírói testületétől, hogy így
kell-e dönteni annak ellenére is, hogy a korábbi védjegy a kérelem
benyújtásának helye szerinti tagállamban – jelen esetben
Magyarországon – nem rendelkezik jó hírnévvel, hiszen nem is számít
ismert védjegynek.
Ítéletében a bíróság emlékeztetett arra: a közösségi védjeggyel
összefüggésben a jó hírnév fogalma azt feltételezi, hogy a
védjegyet az azzal jelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal érintett
vásárlóközönség „jelentős része” ismerje. Területi szempontból e
feltétel akkor is teljesülhet, ha akár egyetlen tagállamban örvend
jó hírnévnek.
