Az adóhatóság egy magánszemélynél tartott ellenőrzés során több
ezer liter olyan gázolajat talált, amelynek a lobbanáspontja nem
felelt meg a magyar előírásoknak. Ezért a NAV több mint ötmillió
forintos bírságot szabott ki.
Később kiderült, hogy a szóban forgó dízelolaj az uniós
üzemanyag-irányelvnek megfelelt, de a NAV egy magyar előírás
betartását is megkövetelte. Ez arról rendelkezett, hogy a
dízelolajnak egy másik, nemzetközi szabványnak is meg kell
felelnie, ez azonban akkor még nem volt lefordítva magyar nyelvre.
A férfi bíróságra vitte az ügyet, a magyar igazságszolgáltatás
pedig arra kért választ az uniós bíróságtól, hogy előírhatnak-e a
magyar hatóságok az uniós irányelvnél szigorúbb követelményeket,
valamint elvárhatják-e egy akkor még magyar nyelven nem elérhető
szabvány alkalmazását.
A bíróság válasza mindkét kérdésre igen. A luxembourgi uniós
bírák ugyanis világossá teszik, hogy az uniós irányelv célja az
egészség és a környezet védelme, nem pedig a biztonságos használat
és a fogyasztóvédelem területén való jogharmonizáció. A
lobbanáspontra vonatkozó követelmény pedig a bírák szerint ez
utóbbi kategóriába tartozik, nem egészség- vagy környezetvédelmi
előírás.
„Az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy
biztonsági szempontokon alapuló olyan kiegészítő
üzemanyag-előírásokat állapítsanak meg, mint például a
dízelüzemanyagok lobbanáspontjára vonatkozó határérték” – szögezi
le az ítélet.
A bíróság emellett azt is kimondta, hogy az uniós jog nem írja
elő konkrétan, hogy a tagállamoknak kötelező lenne a saját
hivatalos nyelvükön közzétenniük azokat a nemzetközi szabványokat,
amelyek teljesítését megkövetelik.
