Mit csinálnak ők másképpen? Nyilván nagyon sok mindent. Persze szerencséjük is van. Anélkül nem megy. Az alapfolyamatok, így a termékfejlesztés, az eladás, a vevőkezelés, a logisztika mind-mind komoly különbséget jelenthet. De mi a helyzet a pénzügyi folyamatokkal? A kérdéskörrel foglalkozik a Reconcept blogbejegyzése.
Megoldási lehetőségek
Mondhatnánk, hogy be kell hajtani a vevőköveteléseket, hosszabb fizetési határidőt kell elérni a szállítóknál, forgóeszköz-hitelt vagy támogatást kell szerezni. Remek ötletek, sokat is lehet olvasni róluk.
Példák a szemléleti különbségekre
1.) Nem vevőkről vagy szállítókról, hanem forgótőkéről és az ezzel kapcsolatos kockázatkezelésről kell beszélni.
2.) Az adósságteher nagysága helyett a tőkeszerkezet és az állóeszköz-lekötés helyes szintjét, struktúráját kell vizsgálni.
3.) A bevétel szintje csak a fix és változó költségek arányával együtt értelmezhető.
Más kérdés, hogy aki valaha volt már mikro- vagy kisvállalkozó, annak sokat nem kell ecsetelni, hogy ezek megoldási javaslatok mennyi eredménnyel kecsegtetnek manapság… Ezeknél sokkal fontosabbnak ítéli a bejegyzés írója azt a szemléletet, amely a cég teljes üzleti tevékenységét áthatja, sőt a stratégiai vagy operatív tulajdonosi döntések mindegyikére hatással van.
Árgus szemekkel kell lesni a pénzügyi folyamatokat, és minél magasabb szinten beavatkozni, az alapvető kockázatokat kezelendő. A lehetséges különbözőségeket mutatják a kiemelt példák a szemléleti különbségekre.
Egyéb lehetőségek
1.) Ha a forgóeszköz hitel nem elégséges és a szállítói finanszírozás is elapadt, akkor megoldásként kínálkozik a készletszint csökkentése, valamint a követelések likvidálása, fizetésekhez történő felhasználása.
2. ) Túlzott eladósodottság esetén meg kell próbálni megválni a finanszírozott eszközállománytól – természetesen a hitelezőkkel egyeztetve. A fennmaradó hitelt meg kell próbálni tőkeként kezelni, ennek megfelelő feltételekben megállapodni a finanszírozókkal és persze hosszú távon visszafizetni.
3.) Kevés bevétel esetén megoldást jelenthet a fix költségek változóvá konvertálása. Ilyen hatású a tulajdonosi típusú pénzáramláshoz mind hasonlatosabb motiváció felkínálása munkavállalóknak, régi partnereknek, azaz a munkavállalók és szállítók számára tulajdonosi részesedés felkínálása vagy a szállítóknál magasabb ár elfogadása, ha elfogadják, hogy a kifizetés feltételtől függ vagy hosszabb időtávú.
Minél magasabb szinten vizsgál a döntéshozó egy problémát, annál több lehetősége van a pénzügyi nehézség kezelésére. A fenti kategóriák „kéz a kézben” járnak: ha egyikhez nem lehet hozzányúlni a rendszer vagy a körülmények adottságai miatt, akkor a társelemek változtatásán keresztül lehet hasonló hatást elérni.
Ezek ismert, bejáratott technikák, kemény és fáradságos munkával bevezethetők, eredményesen működtethetők. De számos más megoldás is felmerülhet, mint azt a kiemelt egyéb lehetőségek között felsorolta a bejegyzés írója.
Belső erőforrás vs szakértő
Érdekes kérdés, hogy mikor lehet ezeket az eljárásokat még belső erőforrásokkal, viszonylag nyugodtan végigvinni és mikor van már szükség specialista szakértőre, aki „sebészként”, tisztán üzleti logika mentén elvégzi a beavatkozást. A módszertanok alkalmazása, visszamérése szaktudást és legfőképpen hasonló projektekből nyert tapasztalatot igényel.
Ha ez vállalaton belül elérhető, akkor érdemes házon belül tartani a munkát. Ellenkező esetben célszerű megfelelő tudású és referenciákkal rendelkező tanácsadókat bevonni.
Adosságcsapdában?
Mikor jön az a pillanat, amikor ezeket a kérdéseket fel kell tennie az ügyvezetőnek és a tulajdonosnak? Vannak-e jelei annak, hogy a cég pénzügyei rosszul kezdenek alakulni?
Pénzügyi mutatók, amelyekre figyelni kell
– Ügyfelenkénti és termékenkénti számviteli eredményesség (fedezeti szintek),
– Ügyfelenkénti és termékenkénti pénzügyi eredményesség (a készpénzben kifizetett és befolyt tételeket szemlélve),
– Üzletági és vállalati havi készpénzáramlás egyenlege,
– Kamatfizetési képesség, kamatfedezeti mutató,
– Likviditási ráta és likviditási gyorsráta változása.
Nagyon nehéz iparágaktól, konkrét helyzetektől független „égi jeleket” felsorolni, amelyek észlelésétől számítva arról lehet beszélni, hogy a vállalat adósságcsapdában vergődik. Kiemelt fontosságú, hogy a tulajdonos és az ügyvezető rendszeresen és gyakran górcső alá vegye a kiemelt pénzügyi mutatókat.
Ha bármelyik kategóriában tartósan kedvezőtlen az érték, akkor a tevékenység valamely eleme, üzletága vagy ügyfélkapcsolata bizonyosan nehézségekkel küzd. Ne csapjuk be magunkat! Ha tartósan csak veszteséget tudunk realizálni egy üzletben, ügyfélkapcsolatban vagy termékkel, és bizonyosak vagyunk abban, hogy a mérésünk pontos, akkor ki kell lépnünk!
Készpénzt égetni ezekben az időkben megengedhetetlen luxus. Minden probléma megoldása elodázható azzal a mondással, hogy „befektetünk a jövőbe” vagy az „ügyfélkapcsolatba”, de két kérdésre mindenképpen pozitív választ kell tudnunk adni:
(1) elvégeztük-e a befektetés szakmailag megalapozott elemzését?
(2) valóban ki tudunk-e vonni annyi készpénzt a működésből, amennyit ez a befektetés megkíván?
A pénzügyileg ténylegesen jelentkező veszteség jóval agresszívabb a számviteli veszteségnél, hiszen a vállalkozás létét veszélyezteti. Nem pusztán felemészti a tőkét, hanem a készpénzbázis csökkenése miatt nem hagy forrást a kötelezettségek teljesítésére. Ez pedig egyenes út a bedőléshez.
