Még zajlanak a tesztek
„A Kilopower nevű projekt keretében az ügynökség előállított egy kisebb atomreaktort” – nyilatkozta Marc Gibson, a Glenn Research Center munkatársa, a projekt vezető mérnöke. A maghasadásra épülő reaktort legkésőbb januárban kapcsolnák össze az energiaellátó rendszerrel. A maximális teljesítményt vizsgáló tesztek akár 28 óráig is elnyúlhatnak. A tervek szerint március végén kerül rá sor.
Azért, hogy tisztábban lássuk: egy Kilopower 10 éven át folyamatosan képes lenne 10 kilowattos teljesítményt nyújtani. Négy ilyen egység elegendő energiát állítana elő az első előőrsök ellátásához.
Az atomenergia kézenfekvő megoldásnak tűnik bármely Földön kívüli misszió vagy bázis működtetésének esetében, mert a maghasadás úgy állít elő hosszú ideig tartó energiát, hogy közben egyrészt nem a helyi erőforrásokra támaszkodik, másrészt a Holdra, Marsra egyaránt jellemző extrém körülmények jelentette kockázatot is ki lehetne küszöbölni így.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
„A Kilopower a Mars teljes felszínét megnyitja a számunkra, beleértve az északi zónákat is, ahol víz rejtezhet. A Holdon pedig többek között az árnyékos kráterek felderítését könnyítené meg” – nyilatkozta Lee Mason, a NASA mérnöke.
„Olyan erőforrást akartunk, ami képes ezen extrém körülmények kezelésére is.”
Miután a Földön végzett kísérletek befejeződnek, a NASA a Kilopower űrbe juttatásának áll neki, de ennek pontos dátuma még nem tisztázott.
Más megközelítések
Jelenleg az olyan hosszú ideig elhúzódó űrmissziók, mint a Viking vagy a Curiosity Marson való landolása, mindig radioizotópos termoelektromos generátort vettek igénybe, ami bár több száz wattnyi energia termelésére képes, csak a töredéke annak, amit a Kilopower tud.
Más tervek is vannak az űrbéli energiaellátásra: az egyik orosz vállalat például olyan koncepció megvalósításán dolgozik, mely során egy Hold körül keringő űrhajó időről időre sugárnyalábbal utaztatná a szükséges energiát a bázisokra.
