Ünnepélyesen átadják szerdán a bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló felszín alatti létesítményét. Bár a tárolót a köznyelvben „atomtemetőként” emlegetik, ide csak kis és közepes aktivitású atomerőművi hulladékok – kesztyűk, munkaruhák, munkaeszközök, a tisztításhoz használt folyadék – kerülnek, amelyek hőfejlődése jelentéktelen és felezési idejük kevesebb, mint 30 év. Első helyszínként a Baranya megyei Ófalu merült fel, de az ott élők tiltakoztak a tároló megépítése ellen, s 1988-ban elérték céljukat. Az ófalui kudarc után öt évvel, 1993-ban tárcaközi célprojekt indult a helyszín kiválasztására, s hosszú vizsgálódás után a választás a Tolna megyei Bátaapátira esett. Mivel több hazai szakember megkérdőjelezte a terület alkalmasságát, az Országos Atomenergia Hivatal a Magyar Geológiai Szolgálat mellé egy nemzetközi szaktekintélyekből álló grémiumot is felkért a kutatási anyag véleményezésére. Miután mindkét vélemény pozitív lett, 2000-ben újrakezdődött a hároméves felszíni vizsgálat. A beruházás azért vált sürgetővé, mert a paksi erőmű területén kialakított tároló 2008-ig tudta befogadni a radioaktív hulladékot.
A 2003-ban lezárult felszíni vizsgálat zárójelentése szerint „a terület minden szempontból alkalmas felszín alatti radioaktív hulladéktároló kialakítására”. Ezután 2004 szeptemberében kezdődtek meg Bátaapátiban a felszín alatti kutatási munkálatok a tároló helyének kialakítására, hogy a felszín alatti gránitban megtalálják a tároló legoptimálisabb helyét.
2005. július 10-én Bátaapátiban népszavazás hagyta jóvá, hogy a Nagymórágyi-völgyben épüljön fel a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére alkalmas tároló. A kormány szeptember 7-én engedélyezte az ehhez szükséges fúrásokat Bátaapáti közelében, ami egyben elvi hozzájárulást jelentett a paksi atomerőmű üzemidejének húsz évvel történő meghosszabbításához. Az Országgyűlés 2005. november 21-én megszavazta azt a törvényt, amelynek értelmében a paksi atomerőmű 1982-87-ben üzembe helyezett négy reaktorának 30 éves üzemidejét 20 évvel meghosszabbítják, Bátaapáti mellett pedig atomhulladék-tároló épülhet. A döntést a Fidesz is támogatta.
Bátaapáti közelében a lejtősaknák vágathajtása 2005 februárjában kezdődött meg, ezek a bejárattól több száz méteres mélységig húzódnak. A következő két évben megtörtént a terület kialakítása, és feltöltése, kiépítették az infrastruktúrát, lezajlottak az engedélyezési eljárások, sor került a közmeghallgatásokra. 2008 közepére megépült a telephely infrastruktúrája, az úgynevezett központi és technológiai épület. 2008 elején a beruházás felfüggesztését szorgalmazta Illés Zoltán, a Fidesz környezetpolitikusa, mert szerinte a vájatok furása során előre nem látott, természetet és az emberi egészséget veszélyeztető vízbefolyásokkal szembesültek a kivitelezők. Ezután a Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség szemlét tartott a helyszínen, s megállapították, hogy nincs környezeti kockázat a lerakónál.
2008 június 5-én Sólyom László államfő is meglátogatta a bátaapáti Nemzeti Radioaktív Hulladéktároló létesítményét. A Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló felszíni létesítményeit 2008. október 6-án adták át, az első kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékszállítmány december 2-án érkezett meg. A felszíni létesítményekben 3.000 hordót képesek fogadni.
2009 tavaszára elkészültek a lejtősaknák és az összekötő vágatok, 2010 májusára befejeződött a szállítófolyosók és az azokat összekötő nagyhurok fúrása, 2011 szeptemberére pedig a földalatti tároló két kamrájának bányászati kialakítása. 2011 októberében megérkezett a háromezredik hordó hulladék a tárolóba. A hordók a 250 méter mélyen kialakított földalatti tároló kamrába kerülnek át, amelyek átadására most kerül sor. Az acélhordókat betonkonténerekben helyezik a tároló kamrákba, amelyeket ezután betonnal töltenek ki hozzáadott gránittörmelékkel. A tároló befogadó képessége 40 ezer köbméter, a paksi atomerőműből idehozott kis és közepes radioaktivitású hulladék 600 évig marad itt.
