Tegnap bekapcsoltam a híradót, ebből is látszik, hogy néha én is szoktam hibázni. Mindenki (kormány, független szakértő, stb.) arra hívta fel a devizahitelesek figyelmét, hogy nagyon gyorsan vegyék igénybe az árfolyamgátat saját védelmük érdekében, mert a svájci frank (CHF) árfolyama a jövőben bármilyen irányba elmozdulhat. Van, aki egyenesen felelőtlenségnek nevezte, hogy eddig tíz hitelesből csak kettő vette igénybe.
Ültem, hallgattam, és nem értettem. Nem értettem régebben sem, így most sem, hogy miért is megoldás az árfolyamgát? Tulajdonképpen kinek és mire is használható ez a rendszer? Mit csinál velem, ha igénybe veszem?
Az alapstruktúra az, hogy a 180 forint feletti árfolyamrészt egy gyűjtőszámlára kerül, azt öt évig nem kell fizetni. A türelmi idő lejárta után ezt is el kell kezdeni törleszteni, mint önálló forint alapú hitelt, ráadásul közel 9 százalékos plusz hitelkamattal.
Ez megvédi azt, aki a jelenlegi gazdasági helyzetben elveszítette a jövedelmét? Nyilván nem. Segít annak, aki ugyanannyit keres? Nyilván nem, hiszen plusz hitelkamatot vállal az illető, ami ráadásul a jelenlegi akciós bankbetét feletti mértékű, azaz ez még pluszban el is szegényít, ráadásul a mai tényleges infláció (közművek, élelmiszerek, stb. átlagos drágulása) szerintem 20-30 százalék között mozog, így ugyanannyi jövedelemmel egyre nehezebb eleve a mindennapi számlákat kifizetni. Egyedül azoknak segíthet, akik a következő öt évben képesek a jövedelmüket jelentős mértékben növelni (évente legalább 20 százalékkal), mert őket nem fogja öt év múlva tönkretenni a rájuk eső plusz teher. Mindenki mást nagy valószínűséggel igen.
Tehát az adósok nemhogy nem felelőtlenek, de kifejezetten felelősségteljesen viselkednek, amikor nem veszik igénybe a hitelre épülő hitelkonstrukciót, mert számolnak azzal, hogy ezzel biztosan bemennek a zsákutcába. Lehet azzal ellenérvelni, hogy a különbözetet be lehet fektetni, de mint írtam, szerintem ma Magyarországon nincs olyan nagy biztonságú befektetés (ami fontos paraméter a felhasználási jelleg miatt), ami legalább az infláció felett tudna hozamot felmutatni. Az állampapír sem. Mert az csak a statisztikai inflációt tudja meghaladni, de ha valaki minden nap vásárol, akkor nem túl nehéz szembesülni azzal, hogy a fent, általam leírt 20-30 százalék a valós. Egyébként Churchill mondta egyszer, hogy „A jó statisztika az, amit én hamisítottam!”.
De ha nem az árfolyamgát a megoldás, akkor mi? Van több is, nem is annyira nehéz kitalálni őket.
Az egyik a jelenlegi magyar birka üzemmóddal ellent mond, de lehet, hogy a Sors azért adta nekünk ezt a helyzetet, hogy elkezdjünk végre újra küzdeni magunkért… Ebből kitalálható, hogy az első módszer a jogi út. Nagyon hatásos, ugyanis a bankok általában a hitelszerződéseikben a Hitelintézetekről szóló törvény több pontját is megsértették, ezért remekül támadhatóak. Egyre több hír található az interneten a jogi út sikereiről, az ilyen jellegű szolgáltatásokról, nemrég magam is igénybe vettem egyet ezek közül (privát megkeresés esetén szívesen beszámolok róla, itt nem célom reklámot csinálni, szeretnék tényszerű maradni). Igen, el kell kezdenünk küzdeni magunkért, teljesen felesleges hibásakat keresni, vagy a Nagy Testvértől megoldást várni, eddig sem segített egyik sem, és ezek után sem fog. A saját felelősségünk törődni magunkról. És nem kell annyira félni egy pertől, nem kell félni kiállni magunkért, nem kell hagyni megrettenteni magunkat egy vélt bürokratikus nehézséghalmaztól. A múltban nagyon jól tudták őseink: az igazukért ki kell állni, ha kell, harcolni érte.
Ne tessék félreérteni, nem azért kampányolok, hogy tegyük tönkre a bankokat. Mint többször írtam, egy jól működő bankrendszerre igenis szükség van. De a jól alatt az egyenlő mértékű nyereséget is értem. Meg azt is, hogy aki hitelt vett fel a banktól, az tartozik is, természetes módon. De nem a duplájával, vagy éppen a négyszeresével, hanem pont annyival, amennyit felvett! Ez az egyén igazsága, amiért érdemes kiállni.
A másik megoldás a munkahelyek stabilizálása, illetve azok számának jelentős növelése (mondjuk kb egymillióval – valamiért ez a szám jutott az eszembe…), és ezzel párhuzamosan az európai szintű fogyasztói árak mellé európai szintűvé emelni a munkabérek mértékét is. Annyiszor leírtam már, hogy miként lehetne a jelenlegi gazdasági helyzetben a belső fogyasztást megnövelni, illetve lokális profitcentrumok révén a magyar mezőgazdaságot és könnyűipart helyreállítani, hogy az már unalmasnak hathat, de ígérem, hogy a legközelebbi blog bejegyzésben, majd valamikor Karácsony csendes unalmában, írok egy képzeletbeli választási programot. A lényeg, hogy jövedelem szükséges a folyamatosan növekedő terhek kifizetéséhez. A szándékot támadják mindig, miszerint a magyarok adócsalók, csak jó lenne végre megérteni, hogy teljesen semleges a szándék, ha nincs megfelelő mértékű bevétel. Mert akkor csak az adósságfelhalmozódás van…
