Idén ünnepli 10 éves születésnapját az ALTEO Group. A vállalat fejlesztései és stratégiai céljai igazi növekedési sztorit sejtetnek. A múltról és a jövőről beszélgettünk ifj. Chikán Attilával, az ALTEO Group vezérigazgatójával.
TF: decemberben végrehajtotta a vállalat a részvényfelaprózást. Mik a tapasztalatok, hogyan értékelhetőek az eredmények?
CA: Két dolgot kell elmondanom azzal kapcsolatban, hogy hogyan értékeljük. Egyik oldalról, ha megnézzük az árfolyamot, azt látjuk, hogy a kezdetektől folyamatosan emelkedett. Ilyen értelemben, az hogy emelkedik az árfolyam, nem egy új dolog. Nyilván nem is akarom elválasztani, hogy az emelkedés mennyire köszönhető a cég teljesítményének illetve mennyire a részvénysplitnek. Az egyszerű válasz az lenne, hogy nagyon jól sikerült a részvényfelosztás, mert nőtt a likviditás, és emelkednek az árfolyamok. De nem ilyen egyszerű. Eddig is emelkedtek az árfolyamok és nőtt a likviditás, tehát azt nem lehet mondani, hogy ez teljesen a részvénysplitnek köszönhető, viszont az látszik, hogy felpezsdült a részvény élete, a likviditás radikálisan javult.
TF: Dinamikusan növekedett az elmúlt hónapokban.
CA: Azt gondolom, hogy egyértelműen a meglévő folyamatokat gyorsítottuk fel a részvénysplittel. Szépen, lassan felépítettük volna ezt a fajta likviditást, de ezzel most gyorsítottunk. Látszik, hogy a cég körül kialakult egy réteg, amely adja-veszi a részvényeket, és ennek nagyon örülök. Ez egyrészt azt jelenti, hogy újabb rétegeket vonz be a papír, különösen a kisbefektetőkre gondolok. Növekvő kereslet van az ALTEO-réészvényekre, ami árfelhajtó hatású. Másrészt, ami még fontosabb, hogy részvénynek árázásban fundamentálisan még mindig benne van a likviditási diszkont, ahogy javul a likviditás ez a diszkont kiárazódik a papírból. Önmagában ilyen értelemben van az árfolyamra is hatása. Nagyon örülök, hogy sikeres volt a split, mert ez lelkesít minket.
TF: Az ALTEO bekerült az elemezett kispapírok közé a tőzsdén. Ez növelte a vásárlói kedvet?
CA: Én nagyon örültem ennek. Ez a Budapesti Értéktőzsde segítségével jött létre az új stratégiájuk folyományaként, és hasznosnak tartom, mert több információ kerül ki papírokról. A mi iparágunk problémája, hogy nehezen érthető. A komplex struktúránkat és szolgáltatásainkat elmagyarázni nem könnyű. Ha azt mondom, hogy mi villamos energiát meg hőt termelünk, akkor ez így nagyon egyszerűnek tűnik, ez mitől ilyen érdekes, ez mitől 21. századi? Ha pedig részletezzük, akkor meg már bonyolult a dolog. Ezért minden olyan transzparens, világos információ, amely a cégről szól, sokat segít nekünk. Hiszen egy külső szem megnézett minket, megmérettettünk és nem találtattunk túl könnyűnek szerencsére.
TF: Mennyiben játszhatott szerepet a forgalom növekedésében, hogy érezhetően megélénkült a kereslet a kispapírok iránt a hazai értéktőzsdén? Szerinted ez a hullám az ALTEO-t is húzza?
CA: Nem akarok álnaiv lenni, de remélem, hogy ez azért van, mert a kisbefektetők újra érdeklődnek a papírok iránt, és elkezdtek aktívan trade-elni. Én is azt látom, hogy más független kispapírokban is volt növekedés. Én azt mondom, legyen így. Arról nem láttam elemzést, hogy a magyar lakosság vagy a privátbanki ügyfélkör jobban tart-e már papírokat mint eddig, de gondolom igen, mert nem hiszem, hogy intézmények csinálják a kispapírok forgalmát. Azt gondolom, hogy egy-egy intézmény 100-200 millióért vásárol, nem 5-10-15 millióért. Tehát én azt gondolom, hogy ez a folyamatos likviditás a kisbefektetőkből van. A 90-es években is volt egy időszak, amikor az egyszerű magyar emberi is tőzsdei papírokat vett és el kezdett kereskedni vele. A tőkepiacok kalandos élete az elmúlt években, meg a válság, meg sok minden, elvonzotta vagy elterelte a kisbefektetőket, de most jöjjenek vissza.
TF: Hogyan értékelnéd a tavalyi éveteket?
CA: Három dolgot tudnék nagyon röviden mondani. Az egyik az az, amit mi a 2016-os IPO-nál ígértünk, hogy 2018 év végéig meghozunk minden befektetési döntést és befektetjük azt a pénzt, azzal úgy állunk, ahogy akartunk. Tehát a 2017-es év nagyon sikeres volt abból a szempontból, hogy nagyon nagyon sok projekt el tudott indulni, ezeknek a számai idén vagy még inkább 2019-ben fognak látszani. Ezeknek egy jó része már zöldmezős beruházás, amelyet fel kell építeni, és ezt tesszük.
A vállakozási üzletágunk is elfoglalt, ebből a szempontból elégedett vagyok. Sikerült egy-két nagyon jó szerződést meghosszabbítani: Tiszaújvárosban 2034-ig, a Heinekennel pedig 8 évre. Tudtunk nyerni egyedi támogatás az energiatárolós projektünkre, ami rendkívül érdekes. Azonkívül, hogy mi tettük a dolgunkat a külvilág is segített.
Az alapportfolió szépen teljesített, miután a január, február eléggé megütötte a céget, de nemcsak a céget, hanem az iparágat is.. Az extrém hideg, és az abból fakadó extrém magas árak okoztak némi fejtörést. Összességében azonban a tavalyi év belefér abba a normál range-be, amit mi szoktunk mondani. Így van nekünk egy bázis 2 milliárdos EBIDTA-nk és ez plusz-mínusz 20 százalékig tud működni az időjárástól függően.
Szokták mondani viccesen a befektetők, hogy nektek se a meleg, se a hideg nem jó, és ez így van. Még egy érdekességet elmondok, hogy a gépeink kihasználtságára is igaz ez, mert vannak kapacitásaink arra, hogy télen menjenek, de ha nagyon meleg van, nem tudnak megfelelő hatásfokon menni, az is romlik egy kicsit.
Osztalékot tavaly fizettünk, az a menedzsment elszánása, hogy ez idén is megtörténjen. A cég stabil, jó lábakon áll, elég szép számai vannak.
TF: Idén 10 éves az ALTEO. Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok a cég életében?
CA: Az első meghatározó pillanat az volt, amikor a többségi tulajdonosi kör úgy döntött, hogy meg lehet alapítani a céget.
A következő nagy mérföldkő az a 2010-es év volt. Abban az évben tőzsdére mentünk, ezzel elköteleztük magunkat amellett a fejlődési modell mellett, amit ma már rutinosan csinálunk, tehát hogy van részvény- és kötvényfinanszírozása a cégnek Mind a kettő mellett akkor tettük le a voksot, amikor úgy döntöttünk, hogy mi évente vállalunk plusz költségeket és működési modellt azért, hogy ez így tudjon működni. Ill. 2010-ben lettek meg az első erőműveink, akkor lettünk szabad szemmel is látható vállalat. Pár milliárdos árbevétellel és 460 millió EBIDTA-val a maihoz képest kicsinek látszik, de azért az már egy szemmel látható összeg.
A következő nagy lépés volt, hogy 2012-ben intézményi befektetőket engedtünk be a cégbe. 2012 lett az az év, hogy megjelentek a legelső fecskék, akik meglátták a lehetőséget a cégben.
TF: Hogy találtak rátok az intézményi befektetők vagy ti rájuk?
A: Először is csatlakozott hozzá a Kovács Domonkos, aki a ’90-es évek legeleje óta ezen a piacon mozgott, ezért mindenkit ismert. Ha mégsem ismert volna mindenkit, akkor azért én is meglehetősen sok embert ismertem. A pénzügyi igazgatónk, Fodor Bea szintén elég sokakat ismert, ez egy kicsi ország. Úgyhogy nem bejutni volt nehéz, hanem elmondani ott azt, hogy miért kellene nekik pénzt befektetni az ALTEO-ba. De szerencsére azt a visszajelzést kaptuk, hogy elég nagy hittel és lelkesedéssel adtuk elő azt, amit szeretnénk, meggyőző volt, hogy legalább kinyissák a prezentációt. Akik elég jónak találták, ők úgy gondolták, hogy kis kockázattal megéri beszállni, ők szálltak be 2012-ben. Én azt gondolom, hogy nem jártak rosszul.
TF: A következő nagy lépés mi volt?
CA: Nehéz választani, de a 4. mérföldkő a tőkepiaci kiteljesedésünk volt, amelyre ha úgy tetszik a 2016-os IPO tette fel a pontot. Kezdődött a 2014-es nagy kötvénykibocsátással, amellyel valós szereplők lettünk a tőkepiacon. Ezzel elindult egy hároméves munka, és a 2016 novemberi részvénykibocsátás volt a vége. Ugyan ez egy hároméves folyamat volt, amelynek a végén elmondhattuk, hogy nekünk nem csak részvényeseink, hanem kötvénybefektetőink is vannak, és ez egy óriási siker. Ugyanis kisvállalati kötvényt értelmes kamaton megint nem sokat tudtak eladni Magyarországon.
Az utolsó mérföldkő a Synergy megvásárlása volt, akkor lettünk igazán nagy, többmilliárdos cég. A lépéssel erősödött a láthatósága is. De nem csak azt jelentette önmagában, hogy nagyot nőttünk, hanem a fejlődést is, a két vállalat kiegészítette és erősítette egymást. Ez a nagy struktúra olyan volt, hogy tulajdonképpen úgy kellett összetolni a két céget, mint két legót. Ez mostanra befejeződött, így már egy integráns vállaltról beszélünk. Olyan értelemben fejeződött be, hogy az akvizíciót és az integrációt lezártuk. A vállalt vezetése és stratégiája azonban mindig dinamikus lesz. Ezzel spóroltunk néhány év organikus növekedést, hogy megháromszoroztuk a cég méretét.
Emellett nagyon erős a csapatunk. Mindig csak arról beszélünk, hogy milyen erős az árbevételünk, meg az EBIDTA-nk, de én azt gondolom hogy ma Magyarországonn a legerősebb csapattal rendelkezik a cég. Ebbe nem csak a menedzsmentet gondolom ebbe, hanem igazából az embereket.
TF: Jelenleg mennyien dolgoznak a cégnél?
CA: Körülbelül 230-an vagyunk a leánycégekkel együtt. Olyan dinamikusan veszünk fel embereket, hogy hetente kell frissítenem ezt a számot. Ahogy növekedünk, bővülünk, veszünk fel embereket folyamatosan. Az utóbbi időben is írtam alá több szerződést dubai, németországi, lengyelországi kollégával, és egy közös volt mind a háromban, hogy mind a hárman magyarok. Nagyon erős, nagyon jó kollégákkal bírunk mindenhol. Ez óriási előny, mert amikor szerződést kell tárgyalni, azért ezt a nagy cégek megvizsgálják és minősítenek. Mi minden elképzelhető szinten megtudjuk ugrani ezeket a minősítéseket.
Ez pedig úgy teljesedett ki, hogy a két céget összevontuk. Lett egy nagyon erős pénzügyi kultúránk, komoly befektetői szemlélet, és ami a nagy multikra nem mindig jellemző, hogy megmaradt a gyorsaság, rugalmasság a minőség mellett.
TF: A következő 10 évben milyen a stratégiai célok és irányok lesznek?
CA: Három dologra szeretnénk koncentrálni. Egyrészt a megújuló, illetve földgáz portfóliót tovább építeni. Azt gondolom, hogy Magyarországon érdemes még évekig földgázba beruházni, még 20-30 év el fog telni, amíg a földgázt ki lehet venni a magyar energiarendszerből. Reálisan azt gondolom, hogy 30 év alatt juthatnak el oda a megújulók rugalmasságban, ellátásbiztonságban, hogy el tudják látni az országot villamos energiával.
TF: Van ideális energiamix, létezik egyáltalán?
CA: Van, van, de nem mindenkinek ugyanaz. Ha én most azt mondom, hogy 2050-re a megújuló energia lesz a meghatározó, akkor az old school energetika fölhördül, hogy sosem lesz olyan forrás, mint a földgáz. A nagyon lelkes zöldek meg azt mondják, hogy 10 éven belül átállunk. A lelkem az ott van, hogy 10 éven belül álljunk át. Ha meg lehetne csinálni, én lennék az első, klímavédelmi szempontból nagyon jó lenne minél gyorsabban átállni. Csak az a probléma, hogy a fenntarthatóság nem csak a klímavédelemről szól, hanem mellé kell tenni még két dolgot: a költségeket és az ellátásbiztonságot.
Ez azért van, mert nekünk igazából nem a környezet kell megvédeni, ha kipusztulnánk, a Föld 1-2 év millió alatt helyrejönne. Nekünk az emberi civilizációt és azt a komfortszintet kell most megvédenünk, ahol vagyunk. Azért kell a környezetet védeni, mert a Föld bolygó fogja magát és minket eltöröl. Mi magunkat, a saját élettereinket védjük. Ahhoz viszont hozzátartozik, hogy az emberek ne fagyjanak meg, és meg tudják fizetni az energiát. Az is hozzátartozik, hogy az üzemekben olyan ellátásbiztonsági szint legyen, hogy ne legyen baleset abból, hogy hol van villamos energia, hol nincs.
Én a középutat képviselem ebből a szempontból, hogy 2050-re át lehetne állni. Kettő kiszámítható, rugalmas energiafajta van: a víz meg a földgáz. Csak ugye nekünk vízerőművünk nincs elég ahhoz, hogy ez releváns legyen. A nap- meg a szélenergia nem ilyen, van, amikor van napsütés és szél, és van, amikor nincs. Ezt felülírhatja az, hogy az energiatároló technikák hogyan fejlődnek. Mert ha úgy fejlődnek, ahogy most látható, az 10 évvel felgyorsíthatja a folyamatot. És akkor eljutunk oda 2040-re, hogy kibővített energiatároló-rendszerekkel meg a földgázzal már lehet azt csinálni, hogy nagyon magas megújuló arány legyen. Nem véletlen csináljuk mi azt az energiatároló rendszert…
TF: Amire az állami forrást is kaptátok?
CA: Igen, mi azt gondoljuk, hogy ez a jövő Magyarországon, ebben akarunk előre menni, tehát a földgázban, a megújuló energiában és a tárolásban. Gyakorlatilag le akarjuk modellezni Magyarországot a saját portfóliónkban. Azt a dilemmát akarjuk megoldani, hogy úgy legyen klímavédő az energiatermelés, hogy megmaradjon az ellátásbiztonság, és még nem is kerül sokba. Ebben pedig minden benne van: hogy erőművet építünk, hogy iparvállalatokat látunk el, hogy megvalósítjuk velük a stratégiát.
Emellett belefér az is, hogy veszünk valamit. Azt, hogy veszünk vagy építünk, nálunk nagyon egyszerűen dől el azzal, hogy milyen a megtérülése. Ha olcsóbban lehet építeni, mint venni, akkor építünk.
Én azt szeretném, hogy 10 év múlva az ALTEO legyen a piacvezető az állam és a multik mellett. Az ALTEO legyen a magyar energetikai magánvállalat. Ez inkább küldetés, mint sem stratégia vagy vízió.
A másik pedig, hogy 10 év múlva szeretnénk külföldön is ott lenni. A magyar piacnak megvannak a méretkorlátai, azt szeretném, hogy az árbevételünk diverzifikált legyen földrajzi tekintetben is. Ez egy lehetőség, de egyébként az energiapiacok is integrálódnak. Már kötögetjük össze a villamosenergia piacokat a visegrádi országokkal, és mi egy integrált, kicsi gazdaság vagyunk. Alapvetően az a helyzet, hogy mi valaminek a része vagyunk. Innentől az a helyzet, hogy ennek a dolognak nekünk az előnyeit tudni kell élvezni. Az ALTEO ebben az országot akarja segíteni kicsiben, én azt mondtam, hogy így segítjük a magyar energiastratégiát.
A harmadik dolog, hogy én azt szeretném, hogy 10 év múlva már egy kiteljesedett tőzsdei sztorink legyen. Triviális papír szeretnénk lenni a befekektetőnél. Azt szeretném, ha egy privát bankár kötvényeket kínál az ügyfélnek, és az ALTEO-t nem említi, akkor az ügyfél kérdezzem rá. Legyünk ott az emberek fejében! Ehhez kell a tőkepiac fejlődése, és már elindultak a jó irányok.
TF: Mennyire támogató a magyar környezet jelenleg?
CA: Nagyon sok mindenben liberalizált, amit csinálunk, tehát a villamosenergia szektor liberalizált. Itt az állami szerepvállalás a szabályozásra korlátozódik. Ilyen szempontból nincs tennivalónk az állammal. A megújulóknál van tennivalónk az állammal, hiszen állami szerződésnek számít a 25 éves kötelező átvétel, de például a távhőpiacon is szabályozásfüggőek vagyunk. Én pozitív folyamatokat látok, ez nagyon sokat javult az elmúlt években. Volt egy mélypontja, de azóta fejlődésben van.
Mostanában két dolog van: a megújuló folyamatos sikertörténet 2002 óta, minden kormány segítő szándékkal nyúlt hozzá. Én bízom a METÁR-ban is, hogy működőképes lesz, a béke szigete. A távhő szabályozás ugyan nem volt a béke szigete, de mostanában az is fenntartható lett, és kialakult.
A hivatalok és az érintett cégek is sokat fejlődtek. Mi néha olyan dolgokat akarunk megvalósítani, amit senki nem csinált még Magyarországon, de megpróbálják megérteni, és leülünk és közösen kiagyaljuk, hogy mit lehetne csinálni. Tehát van párbeszéd. Lehet tudni, melyik hivatalnál kitől érdemes kérdezni, és válaszolnak rá érthetően, ha mégsem értünk valamit, be lehet menni, és kapunk segítséget. Mióta ezt az iparágat elkezdtem, ezek a dolgok rengeteget javultak. A kezdetekkor a hivatalokkal rémálom volt együtt dolgozni. Így én támogató irányt érzek, mi nem vagyunk benne az iparág olitikailag érzékeny részében. Nekünk fair a viszonyunk.
TF: A magyar energiastratégiával kapcsolatban van a piaci szereplők és az állam között kommunikáció?
CA: 2011-ben volt, akkor megnézték és volt stratégia. De nyilván ezt már frissíteni kellene, én csinálnék egy nemzeti akciótervet most már 2030-ig. Én ha kérdeznek, majdnem mindig elmondom, hogy mit gondolok, remélem majd most is kérdeznek.
TF: Az akvizíciókat tekintve milyen irányban keresgéltek?
CA: Ebben két kritérium van. Az egyik az, hogy legyen valami közünk hozzá. Csak opportunisztikusan nem veszünk semmit, csak azért, mert jó üzlet, nem fogjuk megvenni. Akkor fogunk befektetni, ha az összhangban van a stratégiánkkal. Ez rögtön meghatározza a régiókat is, és rögtön meghatározza azt is, hogy milyen területeken gondolkodunk.
A másik pedig, hogy általában akkor lehet egy tranzakciót sikeresen megcsinálni, ha a meglévő vállalathoz is van már köze. Vannak nyilván méretkorlátok, hogy mekkorát lehet lépni, de sokkal nagyobb a mozgástér, mint sokan gondolnák. A növekedésmenedzsmentnek mind pénzügyi, mind menedzsment oldalon megvannak a fogásai, és ezeket ismerni kell ahhoz, hogy az ember ne nyúljon mellé, ész nélkül nem szabad növekedni. Ezért mondtuk, amikor megvettük a Synergy-t, hogy két évig nem veszünk semmit. Most, hogy letelt a két év, vadászunk megint. Újfent aktívan nézelődünk, és egy sikerre éhes csapatot dedikáltunk erre. Úgyhogy a vállalat is részesül majd ebből a sikerből és lesznek tranzakciók. Nem kell arra gondolni, hogy minden áron nagyra törünk, de nem ijedünk meg. Én látom, hogy van még ezen a szőlőfürtön mazsola.
TF: Mely országok jöhetnek szóba?
CA: Mihez van nekünk közünk? A német nyelvterületekhez, Németország egy óriási piac nagyon fejlett vállalti kultúrával, mindenféle üzlet elfér rajta méretben. Ez nagyon vonzó lenne. De már az üzletfejlesztésben is nagyon sokat tanulunk a németektől, hogy hol leszünk mi 5-10 év múlva. Mert ami ott van ma eszközben, módszertanban, azt adaptálni kell Magyarországra. Nem szabad csukott szemmel járni, ha az ember külföldön van. Ez az egyik irány.
A másik irány a klasszikus, a környező országok, például a visegrádi országok vagy egy-két balkáni ország, de inkább azok, ahol nyitottabbak a külföldi tőke megjelenésre. Románia az például jó cáélpont lehet, ráadásul ott van egy nagy magyar közösség, magyar üzletemberek, akiknek van kapcsolatrendszerünk, és beszéljük a nyelvet. Ennél távolabb legfeljebb valamilyen nagyon speciális oknál fogva megyünk. Proaktívan ezekben az országokban nézelődünk.
Ugyanakkor akár külföldi leányvállatokban is gondolkodunk, de akkor fogunk céget alapítani, amikor az első konkrét üzlet megvan, és azzal a cash flow-val el tudja magát tartani.
