Mi lesz a sorsa a sok ezernyi tonna ócskavasnak? A kérdésre egyszerűnek tűnik a válasz. A gigahajókat szétszerelik, feldarabolják, az így keletkezett értékes hulladékot korszerű üzemekben újra hasznosítják. A helyzet azonban sokkalta bonyolultabb. Gondoljunk csak bele! Tavaly bocsátották vízre Dél-Koreában a Shell olajcég megbízásából készült legnagyobb szállítóhajót a világon. A 2017-ben üzembe álló vízi jármű 488 méter hosszú és 74 méter széles, teljes kiépítésben több mint hatszázezer tonnát nyom, a vízkiszorítása is hatszor meghaladja a legnagyobb repülőgép-hordozókét.
Döbbenetes adatok a hajók leselejtezéséről
Ha nem is ekkora, de ehhez hasonló nagyságú hajók ezrei járják a világtengereket. Olyan veszélyes árukat szállítanak, mint a kőolaj, vagy a földgáz. Aztán elavulnak, az enyészetté lesznek, vagy éppen a gazdasági válság miatt leselejtezik őket.
Mi lesz velük? A környezetvédő és emberjogi szervezetek összefogása, a NGO Shipbreaking Platform a minap döbbenetes adatokat hozott nyilvánosságra a hajók leselejtezéséről. Teljes listát közölt a 2013-ban világszerte kiszuperált kereskedelmi hajókról. Az 1.213 hajó közül 645 India, Pakisztán és Banglades homokpartjain lelt végső nyughelyre. A vízi járművek negyven százaléka Európából származott, közülük nem egy éppen hogy csak meg tudta tenni utolsó útját, olyan rossz állapotban volt. Görög és német társaságok hajóik nyolcvan százalékát teszik Ázsiában partra, ahelyett hogy modern hajó szétszereléssel, vagy újrahasznosítással foglalkozó cégnek értékesítenék őket.
A hajóroncsok többsége olyan veszélyes anyagokat tartalmaz, mint az azbeszt, a nehézfémek, a szennyező műanyagok és különböző szerves anyagok. Dél-Ázsia roncslerakó helyet létesített, ahol a nemzetközi környezetvédelmi előírásokat, munkajogi és biztonsági szabályokat csak meglehetősen korlátozottan alkalmazzák. A tulajdonosok messze magasabb haszonnal értékesíthetik itt a hajóikat, mintha a biztonságos, a környezeti előírásokat betartó hajó szétszerelő és újrahasznosító üzemek mellett döntenének.
Az EU megtiiltja a hajók ,,partra vetését”
Az Európai Unió nemrég életbe léptetett egy új szabályt, amely megtiltja a hajók „partra vetését”, s arra kötelezi a társaságokat, hogy az elavult járművüket újrahasznosító üzemekbe vigyék. A rendelkezést az európai hajók azonban könnyen kijátsszák. Már csak azért is, mivel kétharmaduk elve nem az Ókontinens országainak zászlai alatt közlekedik a vizeken, afrikai, ázsiai államok színeiben működnek, ott vannak lajstromba véve.
Vannak azonban jó példák is. A világ legnagyobb konténerhajózási vállalata a Maersk olyan újrahasznosítási programot alkotott, amely kötelező minden vízi járművére. A tulajdonában lévő hajókat az előírásoknak megfelelően selejtezik le. Más kérdés, hogy egy görög szállító cégnek korábban eladott három hajójuk végül – tönkremenetele után – mégiscsak a dél-ázsiai homokstrandokon lehelte ki az életét.
Erősödött a társaságok környezettudatossága
A jó példát egyre többen követik. A norvég Grieg és Höegh Autoliners egyetlen hajóját sem tette partra az ázsiai partokon. A Canada Steamship Lines (CLS) és a Royal Dutch Boskalis még egy lépéssel tovább is mentek. Kinyilvánították, hogy valamennyi elaggott hajójukat kizárólag OECD államokban hasznosítják újra. A holland Van Oord társaság nemrég közölte, hogy többé nem tesz partra hajókat a távoli partokon.
Ha lassan, de van változás. Az NGO Shipbreaking Platform tanulmánya szerint 2013-ban a korábbi évi „partra vetett” nyolcszázötven hajóról hatszáznegyvenötre csökkent az ázsiai tengerek homokján életüket befejező járművek száma. Ez az NGO szerint jó hír, a környezet iránti tudatosság, felelősség erősödését jelzi.
