“Aki sosem veszíti el a türelmét, azt nem lehet legyőzni.”
Ismételten egy japán közmondást hívok segítségül bevezetőként, mint örök érvényű igazságot. Az önfegyelem pótolhatatlan érték a pénzpiacon, bármennyire is szeretnek eltekinteni e ténytől a kezdő próbálkozók. A lelke mélyén minden kereskedő tudja ezt, de sokan mégis úgy döntenek, erre a tulajdonságra elégséges majd idővel szert tenni. Ez az egyik legalapvetőbb és leggyakoribb tévedés, amit a tanulás folyamán vétünk – és az egyik legköltségesebb hiba is egyben. Éppen annyira fontos, mint egy munkájára igényes asztalos, egy kiemelkedő sportoló vagy egy érsebész számára.
A kapzsiság gyermekkorunk óta bennünk feszül, de a mindenáron kereskedni akaró tréder gondolkozását elhomályosítja, és ez a mentalitás egyenes utat jelent a számla lenullázásához. A piac 24 órás nyitvatartásából, az egy gombnyomásnyi könnyed akcióba lendülésből adódóan a kísértés rendkívüli és állandóan ható erő, önuralom hiányában a szerencsejátékkal vont párhuzam találó – csak egy újabb löket a félkarú rablón. Ám ott feszül mögötte az a felelősség, miszerint minden egyes vásárlás veszteséges lehet. Ez a tőkeáttétellel terhelt Forex parketten nagyon sikamlós területet jelent.
A fegyelmezett kereskedés megszokáson alapul, és mint minden szokásunk, csak idővel alakítható ki – és célzott, szisztematikus gondolatmenet begyakorlásából áll. Minden tréder, aki hosszú távon a piacon tudott maradni, szert tett erre a képességre. Ez a gondolkodásmód nem hagy helyet irreális elvárásoknak, jel nélküli trade-belépőknek, unalomból fakadó kereskedésnek, dühből való pozíciónyitásnak. Érzelmi alapon való kereskedés csak a tönk szélére juttathatja a számla tulajdonosát. Minden konzisztens befektető tudja: a forex-üzlet libikóka, mely a szabályok betartása esetén a valószínűségszámítás elvei alapján hosszú távon pénzt termel. A rossz megszokások rögzítése és gyakorlása ugyanakkor csak a nem kívánt irányba tereli a kereskedőt, és időben sokszorosan kitolja a produktív időszak beköszöntét.
Fentiek fényében, elsődleges célként semmiképp sem a gyors meggazdagodás tűzendő ki célként. Amennyiben megismerkedünk a 2%-os kockázati elvvel, a sikeres tréderek 40-45%-os találati arányának tudatában érdemes kereskedési számlánk méretén elgondolkozni. 1000-2000 dolláros tőkével nem fogunk tudni megélhetést biztosítani magunknak. De nem is volna helyes ez a megközelítés – eleinte a pénzről, mint komponensről meg kell feledkeznünk. Ki kell alakítani egy kereskedési stílust, és annak betartását naplónkban vezetve bárki – de legfőképp magunk – számára bizonyítani tudjuk, hogy komoly pénzpiaci teljesítményre vagyunk képesek.
A türelmes tőzsdézés kialakításában legnagyobb ellenfelünk a stratégiához való viszonyunkban rejlik. A szisztémák véget nem érő tárháza arra sarkall minket, hogy egy-egy sikertelen időszak után elvessük az addig próbált gyakorlatot, és újabb metódus kipróbálásában higgyünk. Ez a folytonos váltogatás az örökké való útkereséshez vezet. Ezzel szemben a helyes gondolat kitartani egy hiteles mentor által oktatott stratégia mellett, és azt kitartással, vallásos szigorral csiszolgatni, eredményeit rögzíteni, számolgatni, a hibákat feljegyezve és lépésről lépésre kijavítva eljutni arra a szintre, ahol már 3-4 pozitív mérleggel záruló hónapot tudhatunk magunk mögött. Ennél a stádiumnál korábban éles számlán próbálkozni drága vállalkozás lesz!
A fegyelmezett kereskedés sikereket szül és ez az erőt adó érzés csak még akkurátusabb kereskedéshez segíti hozzá a trédert. Az össze-vissza, felelőtlen piacra lépés viszont pont ellenkező erővel hat, és egyre fogyatkozó önbizalmunkat nyesegeti.
A döntést persze mindenki maga hozza meg. Én mindösszesen javasolni tudom, hogy ne játékként álljunk a tőzsdéhez, hanem szigorú pénzkeresetként.
