„A gazdasági fundamentumokat kell megerősíteni, nem pedig a keresletet ösztönözni” – szögezte le a jegybankár az interjúban. „Globális szinten a kereslet nem okoz gondot annak, aki versenyképes” – hangsúlyozta. „A termelékenységnek a versenytársainknál gyorsabb, a költségeknek pedig lassabb ütemben kell nőniük (…) a jegybanknak ebben nem sok tennivalója akad.”
„Az a kereslet, ami ingyen pénzre támaszkodik, az nem lehet tartós, a sokk kockázatának teszi ki viszont az országot, mihelyt elkezdenek ‘normalizálódni’ a kamatok” – mondta a jegybankár. Mennyiségi monetáris lazítással a kiadások növelését nem lehet ösztönözni egy gazdaságban mindaddig, amíg annak szereplői alapvetően nem viseltetnek bizalommal a pénzügyi rendszer, illetve a monetáris lazításra támaszkodó más gazdasági szereplők stabilitásával szemben – fejtette ki.
Az amerikai gazdaság kiemelkedő növekedése a lengyel jegybankár szerint nem is a mennyiségi monetáris enyhítésnek, hanem sokkal inkább az ország szabadpiaci berendezkedésének és az energiapiaci fordulatnak köszönhető. Európában pedig a mennyiségi monetáris enyhítéssel legfeljebb a szükséges gazdasági reformok elhalasztását, a visszafogott növekedési periódus elnyújtását lehet elérni, amit végül Lengyelország is meg fog érezni – hívta fel a figyelmet Andrzej Rzonca.
Az Európai Központi Bank (EKB) emellett szükségtelenül nagy összegű forró tőke befektetési célpontjává is teheti majd Lengyelországot eszközvásárlásaival – mutatott rá.
A mostani deflációs periódus is valami hasonló mechanizmusnak tulajdonítható – mondta a Gazeta Wyborcza lapnak adott interjúban a lengyel jegybank monetáris tanácsának a tagja. A fogyasztói áraknak az olajárak csökkenése miatt bekövetkezett nagy esése sem lett volna olyan drámai mértékű, mint amilyen lett, ha a korábbi mennyiségi monetáris lazításokkal nem idéztek volna elő eszközár-buborékot – fejtette ki.
A lengyel jegybank tavaly októberben 50 bázispontos kamatvágással lepte meg a piacokat. A lépést aztán elemzők egy új, viszonylag rövid kamatcsökkentési periódus nyitányaként értékelték, a jegybank azonban azóta nem változtatott az alapkamaton. Az akkori érvelés szerint ugyanis a kézzelfogható GDP-növekedés mint döntési faktor elsőbbséget élvez a deflációval, mint ismeretlen hatású tényezővel szemben. A jegybank azóta már kilátásba helyezte az alapkamat egy újabb 25 bázispontos csökkentésének a lehetőségét a márciusi ülésére, jelezvén, hogy a defláció elhárítása a korábbinál nagyobb súlyra tett szert döntési rangsorában.
Andrzej Rzonca a jegybank monetáris tanácsában a „héja” irányvonalat képviseli. Szerinte a nem-konvencionális monetáris eszközök hátrányos kockázatai minden más hatást beárnyékolnak, mivel hátráltatják a legéletrevalóbb gazdasági szereplők túlélését biztosító természetes kiválasztódás kibontakozását.
